Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 15. (1981) (Szombathely, 1988)

Gyógyszerésztörténet - Szemkeő Endre: A gyógyszerészi gréniumok

így közvetlenül védhette meg a gyógyszerészek érdekeit, ha arra szükség volt. A testület javaslatára a hatóságok kidolgoztak egy egységes vizitáció-árrendszert 1815-ben, amely a testület afölötti tiltakozásának következménye volt, hogy egyes bizottsági tagok aranyban követelték azt a gyógyszerészektől. Igen fontos kérdés volt a gyógyszerészek részére mindig a gyógyszerárszabvány, a taxa. A Torkos-féle taxát a század végére (18. sz.) az egységes osztrák árrendszer váltotta fel. A magyar gyógyszerészeknek ez nem mindig felelt meg. Éppen ezért a grémium is gyakran foglalkozott a taxa kérdésével. Gyakran kereste meg a grémium a városi tanácsot, illetve magát a Helytartótanácsot is, hogy változtassa meg a számára hátrányos taxát, azonnban ez a törekvés eredménytelen volt. Viszont az ország protomedikusa az újabb árszabvány tervezésénél meghallgatta mind a budai, mind a pesti grémium képviselőit, és azok figyelembevételével alakította ki véleményét és dolgozta ki árszabvány-tervezetét. A grémium saját érdekében éberen ügyelt a konkurenciára, s a városi tanácsnál azonnal hallatta tiltakozását ha valamelyik tagja számára veszélyes helyen akart új gyógyszertárat nyitni új városi jövevény. A hatóságok gyakran méltányolták is a grémium véleményét, mindaddig míg a városi lakosságot képesek voltak ellátni elegendő és megfelelő minőségű gyógyszerrel. A grémium e tevékenysége nem ritkán fejlődésgátló is volt, hiszen gyakran esett el a város új patika vagy kémiai laboratórium, illetve vegyi üzem létesítésétől. 1825-ben Ráth József a budai grémium elnöke, és Székely Károly a pesti grémium elnöke külön-külön elutasítják Hoffer Ferenc vegyi üzemének alapítását minőségi kifogást emelve a termékek ellen. A Helytartótanács el is fogadta ezeket az érveket. 1818-ban ugyanilyen érvekkel léptek fel a materialisták és destillátorok ellen is. A külső konkurencia mellett az egymás közötti konkurenciát is igyekeztek megfékezni, kiküszöbölni. A testület egységesen lépett fel hatalmi és fegyelmi szóval az üzleti tisztaságért. Megtiltották az ajándékok rendszerét, amelyekkel egyes patikusok orvosokat kenyereztek le, hogy a betegeket az orvos hozzájuk küldje receptjeit beváltani. Bár a gyógyszerésztanulók már nem csak a patikában tanulták ki a mesterséget, hiszen a századfordulóra már egyéves egyetemi, majd nem sokkal később kétéves egyetemi képzést írtak elő számukra, mégis a grémium a kiváló utánpótlás érdekében sokat foglalkozott a képzéssel. Előírták, hogy a gyógyszerésznek jelentkező ifjú legalább a humaniora első osztályát kifogástalanul abszolválja. Jól ismerje a magyar, a latin és német nyelvet. A tanulóideje négy év legyen - de ha a filozófiát már abszolválta, ez az idő csökkenthető 3 esztendőre. Meghatározták, hogy milyen tárgyból vizsgázzon a város tisztiorvosánál, az egyetemi professzornál és a grémium által kiválasztott gyógyszerésznél. Az ifjúnak kiválóan kell ismerni a következő tárgyakat: gyógyszerészet, receptírás, gyógyszerészeti könyvelés, gyógyszerészeti áruismeret, gyógyszertaxa. Vizsgadíjként a tanuló a tisztiorvosnak, a professzornak és a grémium kasszájának l-l dukátot köteles fizetni. Ezután kaphat bizonyítványt bene, illetve valde bene osztályzattal. A grémium szívesen öregbítette jó hírét különböző adakozásokkal - bár a kiegyezés előtti alapszabályaiban nem szerepel jótékonyság. Az adakozások elsősorban az elhunyt gyógyszerészek özvegyeit és árváit támogatták, de a város érdekében is rendeztek gyűjtéseket. 1821-ben Brunszvik Teréz a Nőegylet nevében köszönte meg a grémiumnak, hogy az általuk gondozott és felkarolt betegek és gyermekek részére a grémium féláron juttatott gyógyszereket. Adományaival áldozott a tudományért is. Sadler József botanikai disszertációja elkészítéséhez a budai grémium anyagi támogatással járult hozzá 1820-ban. A grémium fontos és tiszteletre méltó szerepet vállalt magára a helyi gyógyszerésztársadalom, a szakma becsületének és jó hírnevének megőrzésére és megvédésére. A testülethez tartozó tagok egymás közötti vitáit, félreértéseit, netán súlyosabb ellentéteit nem 484