Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 15. (1981) (Szombathely, 1988)
Gyógyszerésztörténet - Szigetváry Ferenc: Különböző tulajdonviszonyú patikák kialakulása Vas megyében a XVI–XVII. században III.
A JEZSUITA PATIKA HATÁSA A POLGÁRI PATIKÁRA A szerzetesi tulajdonban működő patikáról az eddig fejtegetettek alapján kialakult kép egyértelmű : megjelenésében az officina tiszteletet ébreszt a pompás, remekbe készült berendezésének és felszerelésének művészi értékű összhangjával. Ehhez járul a benne dolgozó laikus frátereknek - a rend célkitűzéseinek bizonyára megfelelni akaró - megnyerő viselkedése. Ehhez párosul aj ólképzettségből adódó biztonság, továbbá a minden igényt kielégíteni tudó gyógyszerkészlet. A hatóság felé is egyértelmű a rendtagok magabiztossága, hisz a rekatolizáció szolgálatában álló rendről a tanácsi urak jól tudják, hogy pártfogói a legfelsőbb helyeken ülnek, ezért nem tanácsos szembehelyezkedni velük. A misztikus elemek eltűnnek a XVIII. sz. folyamán a gyógyításból, patikai vonatkozásban helyükre egy megfigyelésen alapuló lélektani felismerés eredménye lép : az orvosságért jövők bizalmát nagymértékben segíti megnyerni a művészi officínaberendezés. (Ez a gyakorlat egyébként nyomon követhető egészen az államosításig, főleg Budapesten, ahol az officina pompás kiképzése a többi patikai helyiség rovására történt, épp a fokozott konkurencia kivédése érdekében.) Megállapítottak alapján, ha összevetjük a remekbe készült jezsuita officínaberendezést a lényegesen szegényebb képet mutató polgári patika officinájával, nem szorul külön bizonyításra, kinek az oldalán volt az előny. Ehhez járul még jezsuita részéről a patikus fráterek képzésének könnyen megoldható volta, szemben a polgári patikusokéval, akiknek tetemes anyagi áldozattal járt a külföldi tanulmányútja, nem beszélve az utazások e korban még fennálló veszélyeinek és fáradságának kockázatairól. Említettük a jezsuiták gyógyszerbeszerzési előnyeit anyagi téren a polgári patikákkal szemben, akiknek bizony a napi árat kellett fizetniük a nemzetközi nagykereskedelemből beszerzett egzotikus gyógyanyagokért. A polgári patikusnak a patika jövedelme a saját maga és családja megélhetését kellett, hogy biztosítsa, ugyanakkor a jezsuiták patikaalapító céljában csak másodlagos a jövedelmezőség kérdése. Kőszegi esetünkben ezenfelül a polgári patikus, Küttel Sámuel hithű evangélikus, aki aktív szerepet visz a város életében egyre jobban háttérbe szoruló protestáns csoportban. Valószínű tehát, hogy az „új kurzus" támogatóit is nehezebb volt ennek következtében megtartania pacientúrájában. A polgári patika hátrányos helyzetbe kerülését bizonyítják a Küttelek anyagi helyzetét tükröző adatok: a ház-, rét-, szőlő-, stb. vásárlásaik mind a jezsuiták patikájának felállítása előtti időre esnek. Vázoltak ismeretében nem csodálni való, hogy Küttel Sámuel 1761-ben panaszbeadvánnyal fordul a jezsuita rend generálisához, amelyben a jezsuita patika tisztességtelen versenye ellen emel szót, továbbá családjának megélhetését látja veszélyeztetettnek. 41 A jezsuita patikák működése általában sokkal több problémával járt Pozsonyban, Kassán, Nagyszombatban 42 , mint Kőszegen. Valószínűleg a több érintett polgári patika következtében, akik egységesen léptek fel a jezsuita patika ellen. Fejtegetettek alapján egyértelmű, hogy a jezsuiták a polgári patikákra kemény versenyt kényszerítettek, amelyet azok nem is egyenlő feltételekkel voltak kénytelenek vállalni. Szerencséjükre 1773-ban a rendet feloszlatják, de az addig eltelt időben személyi és tárgyi feltételeiket fejleszteni kényszerültek megélhetésük érdekében. Hatásukban tehát a jezsuiták patikaalapítási tevékenysége pozitívnak ítélhető, hisz jelenlétükkel kikényszerítették a polgári patikák fejlődését és felzárkózását a XVIII. sz. 70-es éveitől a kormányzat által is fejleszteni kívánt egészségügyi normákhoz. (Generale normativum in re sanitatis 1770.) 466
