Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 15. (1981) (Szombathely, 1988)

Helytörténet - Zsiga Tibor: A nyugat-magyarországi fegyveres felkelés és Vas megye 1921

október 4-én járt le. Ez alapvetően keresztülhúzta a kormány elképzeléseit. Reményét vesztve, új helyzet elé került. A kormány ellenintézkedései némileg akadályozták a felkelők tevékenységét, de az „A" zónában ők képviselték a hatalmat. Vas megye területein szeptemberben jelentősebb harci esemény nem volt. A jelentések szerint csupán szeptember 4-én „tévedtek át" a felkelők ismét Hohenburgba és ütköztek össze az osztrák csendőrökkel.

49 A harci események Sopron, Mosón megyék területére tevődtek át (Brück, Kismarton, Királyhida). Vas megyei területen a felkelők fő tevékenységévé a közbiztonság, a közrejid megteremtése lett. Ezt elsősorban a felkelő-csendőrség végezte. A rend fenntartása azonban minden felkelőnek feladata volt. Közbiztonsági akcióikból kiemelkedik a Lődös környékén garázdálkodó fegyveres rablók felszámolása. Ezen a környéken felkelőknek adva ki magukat fegyveres rablásokat követtek el. A felkelők sejtve a rablók tartózkodási helyét, a felkelőcsoportok igénybevételével körülvették, majd átfésülték a lődösi erdőt. A bűncselekményt elkövető csoportból 11 főt elfogtak, de 2 főnek sikerült elmenekülni.

50 Az átadandó területeken kialakult bizonytalanságok, esetenként napi hatalmi változások, az önkényeskedésre hajlamos egyéneket arra indították, hogy a zavarosban halászva, felkelőnek adva ki magukat, bűncselekményeket kövessenek el. A lakosság sokszor nem volt képes elhatárolni, hogy felkelő vagy bűncselekményt megvalósító személy lépett-e fel vele szemben. Az eseményekben részt vevő felkelőket esetenként „banditának", „bandák" kifejezéssel illették ilyen okok miatt. Pedig a felkelők vezetői nagy figyelmet fordítottak a fegyelem fenntartására, az egyéni önkényeskedések megakadályozására. Még attól sem riadtak vissza, hogy saját társaikkal szemben halálbüntetést alkalmazzanak. Erre került sor a Budaházy vezetése alatt álló II. felkelőhadseregben, amikor halálra ítélték és kivégezték Sátori, Bakonyi hadnagyokat, Bokor hadapródjelöltet. De ilyen ítélet kiszabására és végrehajtására a Gebhardt Pál vezette felkelőhadseregben is sor került.

51 A HARCOK UTÁN így alakultak az erőviszonyok, amikor Nyugat-Magyarország teljes kiürítésére az antant Párizsban ülésező képviselői átadták a már említett ultimátumot is tartalmazó jegyzéket. Az egymással teljesen, vagy csak részlegesen szemben álló, illetve szövetséges erők felkészültek egy újabb fordulóra, amely az eredeti elképzelések megvalósítását célozta, de más formában. 1921. október 3-án 16.30-kor Sopronban az antant tábornoki bizottság hivatalos helyiségében jegyzőkönyv felvételére került sor. A jegyzőkönyv szerint Magyarország az antant szeptember 22-én kelt (szeptember 23-án átadott) jegyzéke szerint kiürítette Nyugat-Magyarországot és azt átadta a tábornoki bizottságnak. A szerződést Ausztria joggal nem írta alá, mert a magyar hatóságoknak formailag alárendelt szervek elhagyták ugyan a területet és a trianoni szerződésben meghatározott határok mögé vonultak, de a felkelők lényegesen megerősödtek, és helyükön maradtak. A magyar kormány a jegyzőkönyv aláírásával azt deklarálta, hogy elhárult az akadály - az osztrák parlament által tárgyalási feltételként emlegetett kiürítéssel - a tárgyalások elől. Másnap október 4-én Felsőőrön szinte előre megírt forgatókönyv szerint zajlottak az események. 11.30-kor Bónis páter „felkelőpap" misét celebrált. A misén felszentelték a kecskeméti „honleányok" által adományozott zászlót, mint a felkelő hadseregek zászlóját. (10. sz. kép.) 439