Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 15. (1981) (Szombathely, 1988)

Helytörténet - Zsiga Tibor: A nyugat-magyarországi fegyveres felkelés és Vas megye 1921

kijelentést, kötelezést nem tett, ultimátumot nem helyezett kilátásba. Másrészt a magyar kormány által Nyugat-Magyarországból igényelt területek átadása a még nem került sor- Ezek a „B" és „C" zónák voltak - melyet pedig már kiürített - az „A" zóna nagyobb részben a felkelők ellenőrzése alatt állt. Tehát a megtartani kívánt területek birtokosának érezte magát. Mindkettő körülmény - az antant hozzáállása, a megtartani szándékozott területek birtoklása - kedvező feltételt biztosíthatott volna egy osztrák-magyar kormányok közötti tárgyaláshoz. A békés megoldáshoz, annak megfelelő formájának megválasztásához szükséges volt a történelmi határ és a trianoni békeszerződésben meghatározott határvonal közé eső lakosság beállítottságának megítélése. A magyar kormány tanulmányoztatta, felmérette, hogy egy esetleges népszavazás során, vagy ha más módon az érintett terület lakossága kinyilváníthatja hovatartozás kérdésében a véleményét, milyen eredmény várható. Ezt a felmérést Vas megye átcsatolásra kijelölt területének helységeire elvégezték, amit mint bizalmas adatokat térképen rögzítettek a megye közigazgatási szervei. A felmérésnek két alapvető szempontja volt. Az adott község (város) Magyarországhoz, vagy Ausztriához csatlakozna? Amennyiben Ausztriához kíván csatlakozni, mi ennek az indoka? A csatlakozás indokaiban gazdasági, kulturális, nagy német eszmékhez való vonzódást különböztettek meg. Magyarországhoz való csatlakozásnál figyelembe vették azt a körülményt, hogy milyen formában képzeli el a lakosság viszonyát a központi magyar hatalommal. Erre tekintettel megkülönböztettek autonómia és autonómia nélküli törekvéseket. Ugyan a felmérést az említett alapvető két szempontra koncentrálták, de mégis született harmadik és negyedik is, mégpedig a semlegesek - akik a „politikával nem törődnek", akiknek mindegy volt a hovatartozás kérdése, valamint a baloldali beállítottságúak, a „szociális szempontból megbízhatatlanok". A harmadik csoport, a semlegesek meglehetősen nagy helyiségszámot képviseltek. A magyar közigazgatási szervek felmérésénél nem tudni, milyen konkrét adatok és körülmények döntötték el egyes csoportokba és azon belüli megkülönböztetésekbe való besorolást. Az sem mutatható ki, hogy kik voltak az adott községekből, városokból az adatszolgáltatók, mennyire volt reális a megítélésük. A felmérés reális értékelésének a próbaköve egy esetleges olyan megnyilatkozás lehetett volna, ahol az érintett lakosság kifejezhette volna hovatartozásának szándékát. De erre mint tudjuk, nem került sor. Ezekre figyelemmel, véleményem szerint az alábbi besorolás csak tájékoztató jelleggel vehető figyelembe. Mindezekre figyelemmel a magyar hatóságok következő helyzetképet rögzítették Vas megyében a lakosság várható magatartásával kapcsolatban egyes községekre, városokra vetítve. A helyiségek felsorolása északról délre, nyugatról kelet felé haladva történik. Ausztriához csatlakozna gazdasági okokból: Kőpatak, Letér, Vörösvágás, Határfő, Hamvasd, Borostyánkő, Salamonfalva, Léka, Árokszállás, Villlámos, Máriafalva, Hosszúszeghuta, Felsőlövő, Bánya, Lipótfalva, Újtelepszalónak, Alsólövő, Városszalónak, Őszalónak, Hármasfalva, Óhodász, Drumoly, Alhó, Rohoncz, Városhodász, Farkasfalva, Komját, Wörthegy, Lödös, Nagyszentmihály, Sámfáivá, Kisszentmihály, Vághegy, Bártfalva, Magashegy, Szentelek, Burgóhegy, Baksafalva, Nád, Szénásgödör, Vaskút, Újlak, Őzgödör, Saskút, Kukmér, Németszentgrót, Németújvár, Hárspatak, Békafalu, Várszentmiklós, Radafalva, Újtelep, Kiskolozsvár, Borsosgödör, Ercsenye, Velike. Ausztriához csatlakozna kulturális okból: Wörthegy, Vághegy, Szentelek, Burgóhegy, Németújvár, Rábort. Ausztriához csatlakozna nagynémet eszmékhez való viszonya miatt : Rödön, Nádkút, Némethidegkút, Radafalva, Királyfalva, Patafalu, Ercsenye, Köröstyér, Rákos, Badafalva, Vasdobra, Tótlak, Békató. Ebbe a kategóriába tartozó helységek a kérdéses terület déli részén helyezkedtek el. 429