Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 15. (1981) (Szombathely, 1988)

Helytörténet - Zsiga Tibor: A nyugat-magyarországi fegyveres felkelés és Vas megye 1921

szállítottak. A szervezkedő egyletek (az EME, a MOVE) több helyen tartottak nagygyűlést és toborzási felhívást tettek közzé a felkelésre, de azok majdnem teljesen eredménytelenek maradtak. így fordult elő az a helyzet, hogy a felkelés vezetői főleg nem az átadással érintett területről kerültek ki, hanem az ország más részeiről. Az egész felkelés fegyveres szervezetében csak három személy volt, akik e területről származtak : Erdődy Tamás gróf Vasvörösvárról, Egan Imre békési főispán Borostyánkőről, Gebhardt Pál szombathelyi pénzügyi titkár családja pedig Borbolyáról. Augusztus 27-én a terveknek megfelelően megkezdődött a katonai erők kivonása a trianoni határ mögé. 05 órakor Nezsiderből, 07 órakor Sopronból a katonaság állomáshelyét elhagyta. Ugyanezen a napon fogadta Böckl vkt. alezredest Röder vkt. ezredessel és Ottrubay vkt. alezredessel együtt Bethlen István miniszterelnök. Bethlen arról tájékoztatta a jelenlévőket, hogyan tervezik a csendőrség megállítását az „A" vonalon abban az esetben, ha az osztrák parlamenti bizottság ismételten elutasítja a módosított terület-megtartási magyar kormány javaslatot. Bethlen szerint ezt „politikai tüntetésnek" szánják az elutasítás esetére, amiért az osztrákok nem voltak hajlandók semmilyen engedményre. A hadseregnek távol kell tartania magát az eseményektől, megtiltott a hadsereg részéről minden egyéni akciót. Az esetleges megállásról a minisztertanács augusztus 28-án 12-13 óra között fog dönteni. Döntését Hughens-gépen (géptávírón) közlik a körletparancsnoksággal. A kiürítés felfüggesztése alatt a franciák támogatásával újabb tárgyalásokat akarnak felvenni az osztrák szervekkel. Amennyiben a magyar hatóságok ultimátumot kapnának, úgy a kiürítést folytatni kell.

13 Az átadás előtti eseményekből arra következtethetünk, hogy ekkor még a magyar kormány minden eszközzel a vita békés megoldására törekedett, s ennek érdekében úgyszólván minden diplomáciai lehetőséggel megpróbálkozott. A békés megoldásban szinte kimerítette a diplomáciai lehetőségek összes módszerét. A béketárgyalásokon javaslatokat, jegyzékeket terjesztett elő. A vezetésben egymást váltó osztrák kormányokkal többször felvette a tárgyalást. A békés megoldás formája következett a magyar kormány külpolitikájából is. Már 1920. február 20-án kérte a magyar kormány felvételét a Nemzetek Szövetségébe. Ezzel mintegy jelezve, hogy elfogadja az antant diktálta békeszerződést. Valójában a belépéssel az volt a cél, hogy a Nemzetek Szövetségén belül, mint tag érje el a békeszerződés revízióját. A fegyveres harc kitörése meghiúsította a felvételi tárgyalást, tehát ez a megoldási mód ellentétben volt külpolitikai törekvéseivel. A tárgyalásokon a magyar kormány a területi engedményeket fokozatosan csökkentette. Nem szervezett fegyveres felkelést, mint ahogy azt egyes külföldi szerzők állítják. A csendőrség megállását is csak „politikai tüntetésnek" szánta, távoltartva attól a hadsereget. Ez az elhatározás is csak az utolsó pillanatokban vált véglegessé. Viszont az igaz, hogy eltűrte irredenta szervezetek alakulását, azok szervezkedését, felkészülését. A korabeli események azt mutatják, hogy ezek felett az ellenforradalom szülte csoportok felett más esetben sem tudtak a kormányzati szervek hatalmat gyakorolni és esetenként nagy gondokat okozott cselekményeik takargatása, visszaszorításuk a konszolidálódó ellenforradalmi államnak. (Pl. Somogyi és Bacsó Béla meggyilkolása, programok szervezése stb.) Mint a későbbi eseményekből látni fogjuk, a kormány által elképzelt akciót jóval túllépő felkelőkkel szemben már az első napokban tevékenységük mérséklésére erélyes intézkedések történtek. Az ekkor még főleg az ország mélységi területéről toborzott felkelő csoportok egymás után érkeztek, főleg Vas megyei területre. Augusztus 27-én a Felsőőrönn állomásozó I. Országos Csendőrtartalék zászlóalj háromszáz fő részére akart fegyvert és felszerelést felvételezni a katonai körletparancsnokságnál, amit nem teljesítettek. A felszerelési igényből az e térségben gyülekező felkelők erejére lehet következtetni, habár bizonyos mennyiségű fegyverrel rendelkezniük kellett, mert a Prónay által jóval korábban szervezett és végrehajtott fürstenfeldi fegyverrablásból származó fegyverek rendelkezésükre álltak. 417