Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 15. (1981) (Szombathely, 1988)

Helytörténet - Zsiga Tibor: A nyugat-magyarországi fegyveres felkelés és Vas megye 1921

Ausztria célja az volt, hogy - akkor még nem tisztázott módon - a német lakta területeket az új köztársaságba olvassza. Az első elgondolás szerint a kérdéses terület Alsó-Ausztria tartomány részét képezte volna. Azonban később az önállóság látszata, a terület lakosságának orientálása végett önálló tartományként kívánták a köztársaságba felvenni. Magyarországnak három lehetőség közül kellett választania. Először: támogatja-e az elszakadásra vonatkozó elképzelést? Ezt nem tehette; az ország már úgyis súlyos területi veszteségeket szenvedett. Északon, keleten és délen egyaránt nagy területeket tartottak megszállva az antanthoz tartozó országok. Hivatalos körök ilyen irányú lépése tovább súlyosbította volna az amúgy is terhes belső helyzetet. A második lehetőség: annak elismerése, hogy Nyugat-Magyarország országhatárhoz közeli részén területileg egybefüggően nagyobb lélekszámot kitevő német nemzeti autonómiába terveződne meg a magyar államon belül. Ezt az elképzelést fogadta el a Károlyi Mihály által vezetett polgári demokratikus kormányzat, a Tanácsköztársaság, majd később bizonyos változtatásokkal ennek jegyében hozta létre Prónay Pál a „Lajtabánságot", mint önálló államot. A harmadik lehetőség az volt, hogy a német lakosságot meg kell hagyni a fennálló vármegyei keretekben, csak ki kell bővíteni nyelvi és kulturális jogait. Ezt a formulát már kezdet-kezdetén elvetették.

3 A magyar kormány, hogy jogilag is megerősítse a német nemzetiség önrendelkezését, önálló autonóm terület létrehozásáról szóló politikai állásfoglalásait, 1919. január 28-án megalkotta a VI. néptörvényt. Ennek 2. §-a a következőképpen rendelkezett: „A német lakta vidékeken, amennyiben összefüggőek a területek, az ott lakó másajkú nemzetekkel egyetértőleg autonóm jogterületet alkotnak." Megindult a szervező munka az autonóm terület kijelölésére, önigazgatási szerveinek létrehozására, amit az új forradalmi fordulat, a Magyar Tanácsköztársaság megalakulása rövid időre folyamatosságában megszakított. A Magyar Tanácsköztársaság is elismerte a nemzetiségek önrendelkezését, amit az ideiglenes alkotmányban - a Forradalmi Kormányzótanács XXVI. sz. rendeletében 1919. április 2-án kihirdetett. E rendelet 2. §-a szerint: „...A magyarországi Tanácsköztársaságban mindent nemzet, ha összefüggő nagyobb területen él, külön tanácsot és intézőbizottságot alkot." Ez tulajdonképpen lehetőséget teremtett a németek önálló hatalmi szerveinek kiépítésére. A Forradalmi Kormányzótanácsban Kalmár Henriket német népbiztossá nevezték ki. A szervező munka viszonylag lassan haladt, mert csak 1919. május 20-án nyílt meg Sopronban a német kerületi tanács, a Gaurat. A Gaurat ünnepélyes működésének megnyitásán részt vett Kun Béla és Kalmár Henrik. A Gauratban a következő Gauk voltak képviselve: Mosón, Rajka, Nezsider, Sopron, Nagymaros, Felsőpulya - Vas megyéből Felsőőr, Kőszeg, Szentgotthárd és Németújvár. (1. sz. térkép) ' Ausztria az előzetes békefeltételeket 1919. június 2-án vette át Saint Germainben. Ezekben még Magyarországgal kapcsolatos keleti határait az 1867-es kiegyezéskor kialakítóttaknak megfelelően határozták meg. Ausztria az előzetes békefeltételekre 1919. június 15-22 között jegyzékekben válaszolt, kérte, hogy területéből Jugoszláviának, Olaszországnak és Csehszlovákiának ítélt részein, valamint Nyugat-Magyarország németlakta területein a hovatartozás kérdésében tartsanak népszavazást. Ausztria a végleges békefeltételeket 1919. július 20-án vette át. Ebben elutasították a népszavazásra tett osztrák javaslatokat, viszont feltétel nélkül - azaz népszavazás nélkül - neki ítélték Nyugat-Magyarországot. A döntés alapja az volt, hogy az Ausztriát környező győztes államok mindegyike kapott osztrák területből, ennek ellensúlyozásaként Magyarország rovására „megajándékozták". Az antant hatalmak döntését az ajándékozáson túl az is befolyásolta, hogy Magyarországon Tanácsköztársaság volt, amivel szemben ellenséges 410