Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 15. (1981) (Szombathely, 1988)

Helytörténet - Simon V. Péter: Vas megyei parasztmozgalmak 1848 tavaszán és nyarán

hírek érkeztek Zala megye lövői járásából, Keszthelyről és a Sopron megyei Nagymartonból. Minthogy a katonaságot nem mozdíthatták ki Vas megyéből, további nyolc század gyalogságot és egy század lovasságot kértek a gondjaikra bízott szomszédos megyékbe. Ugyanekkor sürgős pénzszállítmányt igényeltek a szombathelyi sófelügyelői hivatal és a nagykanizsai sóház részére, mert úgy vélték, hogy „az ezüst pénznek bámulatos hiánya több mint valószínűvé teszi azt, hogy a leg közelebbi Sz. György napi vásárokban aggasztó nyugtalanságok adandják elő magukat". A zavargások jellegéről szólva kijelentették : „Fő oka a megyében mutatkozó lázas állapotnak a szabadságruli fonák eszme, melyet a zavarban hasznot kereső ingerlők még inkább elferdíttenek."

61 Az április 11-én hivatalába lépő minisztérium 17-én részletes instrukciókkal látta el a teljes hatalmú biztosokat. Eljárásukat jóváhagyva közölte velük, hogy további katonai . egységek kivezénylése ügyében a még távollevő hadügyminisztert helyettesítő miniszterelnök jár el, az erősítés megérkeztéig vegyék igénybe a Pozsonyból Sopronba érkezett lovasosztályt, melyre ott a nagymartom jobbágyellenállás elültével nincs többé szükség. A minisztertanács végre intézkedett a hetek óta hiábavalóan kért váltópénz kiutalásáról is, amennyiben felkérte Kossuth pénzügyminisztert, hogy haladéktalanul küldessen 10-10 ezer forint ezüstpénzt a szombathelyi és a nagykanizsai kifizetőhelyekre.

62 A katonasággal, pénzzel és utasításokkal ellátott biztosok ezek után könnyen úrrá lettek Szombathely és Kőszeg ellenállásán. A megyeszékhely közgyűlése a MOIB április 3-i és a minisztertanács április 17-i határozatainak felolvasása után készséggel behódolt a biztosoknak. A kritikus Szent György-napon megtartott közgyűlés sajnálkozását fejezte ki a történtek felett.

63 Kőszegen már egyetlen század megjelenése is elegendő volt a zsidók ellen uszult kapások jobb belátásra térítéséhez. Sokkal több gondot okozott a biztosoknak a parasztság lecsillapítása. Csány néhány napos szombathelyi tartózkodás után eltávozott, hogy eltávolítsa Keszthelyről az oda indokolatlanul kivezényelt katonaságot.

64 Ezután mindvégig szűkebb pátriájában, Zalában működött, melynek viszonyaival ismerős volt, s hol nagy népszerűségnek örvendett.

65 A magára maradott Széli József kezdetben egyedül is képes volt ellátni feladatát, hiszen az április 14-től 21-ig terjedő héten „sem Vasban, sem Veszprémben, sem Sopron megyékben valami nyugtalanító körülmény magát elő nem adta",

66 az átmeneti nyugalom azonban mindössze néhány napig tartott. Az első nyugtalanító hírek Mindszentről futottak be. A község elöljárói minden házból maguk mellé vettek egy lakost, azokkal kivonultak a parasztok és földesuraik közös tulajdonának számító legelőre „és ott a régtül fenn álló pásztortanyákat, Szegedy Ferenc Ő Ex[cel]ll[enciá]jáén el kezdve öszve rombolták, a mindszenti határban birtokos uraságok pásztoraiknak pedig agyonverés fenyegetése alatt meg tilták, hogy határjukban uraságaik birka nyájait ennek utánna őrizni ne merészeljék".

67 Április 20-án a pinkafői uradalom emelt panaszt Michael Bruckner mester és más rönöki parasztok ellen, kik orvvadászat közben összetűztek az uradalmi vadásszal, holott tudniuk kellett, „hogy a törvények paizsa a tilosokra nézve ezentúl is fön áll". Az alispán a békés megoldás érdekében arra kérte a Batthyány-uradalom tisztségviselőit, hogy „most a midőn különféle álbeszédek és okoskodások által a tudatlanabb nép osztályban a kedélyek ingerülve vannak,... a panasznak annak útján és helyén leendő elintézését bevárják".

68 Hasonló instrukciót kapott az erdőfoglaló velemi parasztokat feljelentő rohonci uradalom,

69 habár az országos biztosi minőségben eljáró alispán ebben az esetben már a parancsnoksága alá rendelt katonaság bevetését is fontolóra vette.

70 Az itteni német parasztok azáltal érdemelték ki a megkülönböztetett figyelmet, hogy hozzáláttak az urasági erdő kitermeléséhez, erőszakosan megakadályozták az uradalom számára történő favágást és az urasági birkanyáj legeltetését, saját állataikat pedig a facsemetékkel lakatták jól.

71 Az Erdodyek lődösi birtokán a vadőrök dulakodás közben lelőttek egy 399