Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 15. (1981) (Szombathely, 1988)

Helytörténet - Simon V. Péter: Vas megyei parasztmozgalmak 1848 tavaszán és nyarán

az értelemben adott utasítást a járási szolgabíráknak a népesebb helységek ideiglenes nemzetőrségének megszervezésére.

34 A március 22-i miniszterelnöki rendelet értelmében felállítandó nemzetőrség a hó végén természetesen még csak csíraállapotban volt a megyében. Kiképzett és rendesen felfegyverzett őrsereggel csak Kőszeg rendelkezett, melynek két közel két évszázada fennálló vadászszázada késznek nyilatkozott az újonnan alakítandó egységekkel közös őrszolgálatra.

35 Szombathelyen 400, Sárváron 100 és Körmenden ugyancsak 100 fő jelentkezett önkéntes szolgálatra,

36 a jelentkezők száma azonban gyorsan szaporodott, s ezért a megye előbb 2000, majd 3000 puskát igényelt számukra a központi katonai fegyvertárból.

37 Gyakorlati haszonnal leginkább az állandó választmány intézkedése kecsegtetett, amennyiben 100 fővel megnövelték a rendelkezésre álló tucatnyi csendőr számát.

38 Ezek az óvintézkedések sem akadályozhatták meg azonban, hogy korántsem előzmények nélkül és az országszerte tapasztalható megmozdulások részeként Szombathelyen is fel ne üsse fejét a zsidóellenesseg. A zsidóüldözésben mindenütt élen járt, s ekképpen a rendteremtés céljára végképp alkalmatlanná vált a nemzetőrség. A szombathelyi zsinagóga feldúlása és a szőkeföldi pincék felprédálása a zsidóság kirekesztésével párosult. A megyeszékhely mozgalmai néhány nap leforgása alatt kiterjedtek Kőszegre, ahol az ideiglenes nemzetőrségbe felvett kapások vállalták a dicstelen vezérszerepet, utóbb pedig Körmend, Németújvár, Rábahídvég népe is a helyben lakó zsidók ellen fordult.

39 Nincs terünk annak részletesebb bizonyítására, hogy a Vas megyei zsidóellenesseg társadalmi bázisát alapvetően a paraszti és mezővárosi plebejus elemek alkották, nem mellőzhetjük azonban annak megállapítását, hogy a Vas megyei zsidóüldözés időben is párhuzamba állítható néhány olyan megye hasonló tömegmozgalmaival, amelyek területén egyetlen szabad királyi város sem létezett, s így aligha vehetők egy kalap alá a polgári elem rendi színezetű zsidóellenes fellépésével. A MOIB az április első dekádjában kirobbant Vas megyei zsidóüldözés idején értesült Nógrád,

40 Zala,

41 Pozsega

42 és Várasd

43 hasonló mozgalmairól. A megye első alispánja szintén a jelenség társadalmi hátterét hangsúlyozta a MOIB-hoz küldött jelentésben, amely a magántulajdon ellen intézett támadás részeként fogta fel a pogromot: „a mozgalmak nem politicai színűek, hanem azok egyenesen csak rablásokra és dúlásokra vannak irányozva, ide járulván azon körülmény is, hogy a jobbágyság a földes urak annyi áldozatával meghozott üdvös és korszerű intézvényeket egykedvűleg venni látszik..."

44 Az ideiglenes kormány ekkor már azzal is tisztában volt, hogy a vasi nép korántsem elégült ki a zsidók kifosztása által, hanem „némelly vidékekben a parasztok tulajdon elöljáróikat is, kik ellen vagy ellenszenvvel viseltetnek, vagy ellene bosszújok volt, megtámadják, s azokon tettleges bosszút állani merészlenek",

45

... „sőt találkoznak már ollyak is, kik a zsidók után a vagyonos osztálynak megtámadását is fenyegetődzés között emlegetik".

46 Nem csodálható tehát, hogy a MOIB sem csupán a zsidóüldözés megfékezése érdekében, hanem általában a „személyi és vagyonbátorság" helyreállítását szem előtt tartva tette meg intézkedéseit. Széli József első alispán április 8-án sürgönyben jelentette a helyi zsidóság ellen intézett támadást.

47 A tudósításra a MOIB két nappal később kormánybiztosi megbízólevél kiállításával adta meg a választ. A Széli József és Csány László számára megfogalmazott utasítások a „személyi és vagyonbátorság megvédésében" jelölték meg a „teljes hatalommal" felruházott országos biztosok kiküldésének célját, felhatalmazván őket, hogy „mind azon erőnek és segedelemnek felhasználásával, melyet a törvényes cél elérésére szükségesnek ítélnek", szerezzenek érvényt a törvényeknek és az ideiglenes kormány április 3-i rendeletének, amely az országszerte elharapódzó zsidóüldözésnek kívánt gátat vetni. Széli és Csány kinevezésével, s a pár nappal előbb Székesfehérvár 397