Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 15. (1981) (Szombathely, 1988)

Helytörténet - Bariska István: A kőszegi evangélikus templom

Az oltárlapon ébenfafaragású Krisztus-kereszt 1714-ből ezüstlemez-borítással, ame­lyet a felírás szerint Sághy István órásmester és ifj. Fölkér József asztalos újítottak fel 1932-ben. A tőle jobbra és balra álló 3-3 ezüst empír gyertyatartó 1824-ben készült. Az oltár előtt míves, copf stílusú, fehér színű oltárrács emelkedik aranyozott rozettával és virágfüzérrel. A kovácsoltvas rácsozat mintáinak szabad végét levéldísz fejezi be, miként azt a földszinti ablakok rácsmintáin is látni. Az oltár előtt és a szembenálló padsorok között áll az 1818-ban készült keresztelo­kut. Az empír vázát utánzó, sima, magasfényű és díszítés nélküli keresztelokut Magyari Mátyás munkája, amelyet 1893-ban újítottak fel. Az 1783-ban készült eredeti, faragott fenyőfa padok elrendezése a belső teret hosz­szanti és kereszt irányban tagolja. Különleges értéket ad ezeknek az egyszerű, barokk padsoroknak, hogy számtalan helyen fennmaradtak a személyre szóló helyjelölő névtáb­lák, köztük az egyik legrégebbi Susana Braun asszonyé (Susana Braunin 1783) a jobb oldali, hosszanti elhelyezésű padsorokban, elölről a negyedik sorban. A szinte kizáróla­gos női névsor a megmaradt névtáblákon itt is az eredeti ülésrendre utal. A keresztirány­ban, egymással szemben elhelyezett elülső sorokban feltűnő, hogy a két első sor bőrrel van bevonva. Ismeretes, hogy 1893-ban Kőszegen rendezték az Osztrák-Magyar Monar­chia és Németország közös hadgyakorlatát, amelyen Ferenc József osztrák, Vilmos német császár, valamint Albrecht szász király is részt vett. Számítani lehetett tehát arra, hogy királyi rangú résztvevője lesz valamely istentiszteletnek, ezért a gyülekezet kárpitoz­tatta az első sorokat, noha a látogatás végül is elmaradt. A padokon végül nemcsak a névtáblák, hanem az énekes- és imakönyvtartók is megmaradtak, melyek egyike-másika intarziás, igen szép kivitelű, főleg monogram- és évszámjelzettel. A templomalapító és fenntartó családok valóságos névsorát lehetne összeállítani ezeknek a névtábláknak az alapján. Egyetlen padsor közvetlen a sekrestyebelépő és a szószékoltár közé is jutott. Érde­mes még megemlíteni a gyönyörű sárgaréz csillárokat, a kisebb ötágút a keresztelőme­dence fölött, valamint a 2x8 ágút a templomtér középpontjában; ezeket a fő- és mellékhajókban, valamint a karzaton összesen 28 modern, sárgaréz burás lámpa egészíti ki. A déli oldalbejárattól balra falba illesztett emléktábla figyelmeztet a gyülekezet első világháborús hősi halottaira. A táblán 48 név olvasható rangfokozat szerint. A felsoro­lást János evangélista ihletett mondata zárja: „Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki az ő életét adja az ő barátaiért Ján. ev. XV. 13." Lépcső vezet a templomtér szintjénél magasabb sekrestyébe, amelynek keleti ablaka a legnagyobb méretű valamennyi közül. Innen vezet lépcsőfeljáró a szószékre is. Egysze­rű és célszerű berendezésű, de a sekrestyeoltár a 2 fafaragású gyertyatartóval és Krisztus­kereszttel s különösen a falon függő Krisztus-képpel úgy van elhelyezve, hogy a temp­lomtérből is jól látható, ezáltal szinte együtt él a templom egészével. A sekrestyeajtó mintegy keretet ad a látványnak. Az egyházközség persze a templom építése előtti időkből is őrzi az igen értékes és féltett egyházkincseit, köztük a württenbergi kiadású 1560-as oltárbibliát, az aranyozott, fém úrvacsorai kupát 1568-ból, monogramos, fedeles ón úrvacsorai kupákat 1706-ból és 1747-ből. Elképzelhető, hogy a nemecsói egyházközség 1650-es úrvacsorai térítője is eredetileg kőszegi volt, de sorolhatnánk itt a gyönyörű kelyheket, keresztelőtálakat és fedeles ostyatartókat, amelyek stilizált párjai faragott díszítőelemként ott láthatók az oltárépítményen és az orgonakarzaton is. 388

Next

/
Oldalképek
Tartalom