Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 15. (1981) (Szombathely, 1988)
Néprajz - Nagy Zoltán: Délnyugat-Dunántúl fazekassága. Állandó kiállítás a szentgotthárdi Helytörténeti és Nemzetiségi Múzeumban
megjelenése után is alkalmazzák. Egyszerű, de hatásos - főleg ünnepi edényeken - a rátétes gombdísz. Az agyagból gyúrt kicsiny gombocskákat általában a fülön vagy a fül alatt találjuk. Nagyságuk, elhelyezkedésük határozott rendszert mutat, mely az edényt készítő mester jellemző kézjegyének tekinthető. Ilyen irányú vizsgálatot végeztünk 1982ben a pankaszi gyűjtemény kerámiaanyagán. Arra voltunk kíváncsiak, hogy az egyébként dezinformált anyag szétválasztható-e műhelyek szerint. Vizsgálatunk során az ornamentikát kizártuk a számbavehető elemek közül. Elsősorban a készítő mester egyedi vonásait kerestük az edényeken. Tapasztalatunk szerint a gombok, illetve hiányuk segítséget nyújthat az egyes mesterek meghatározásában, így relatív kronológiai adatokat is szolgáltathat. A fenti díszítésekhez hasonló hatást kelt a cifrázófa alkalmazása is. Egy kis pálcika végére kereszt, csillag, ritkábban virág negatívját vésték, s ezt nyomták a még puha falú edénybe. Díszítő funkciója mellett bizonyos értelemben az „áruvédjegy" szerepét is betöltötte. A korábbi évszázadokon országszerte ismert és elterjedt díszítő eszköz volt az íróka. A mi vidékünkön a 18-19. században nem használták, helyette a disznószőrből készített ecsetet, pemzlit vagy pamacsot alkalmazták. Az ecset megjelenésének időpontjáról bizonyosat nem állíthatunk. Annyi azonban biztos, hogy a legkorábbi datált darab 1879-es évszámot visel. 44 Az edényeken alkalmazott ornamentikára a növényi elemek (rózsa, tulipán, zöld ág) kizárólagossága jellemző. 45 A kompozíciók egyszerűek, mértéktartóak, az edényeken körbefutva, vagy a hossztengellyel párhuzamosan domináns elemként, mégis a formának mindenkor alárendelve helyezkednek el. A leggyakoribb mégis az, hogy a díszítmény más jellegű. Magafalán mázcsíkozás, mázas edény esetében foltos kiégetés, a fül alatti ujjbenyomások, vagy a már említett gombdíszek, hogy csak néhány példát említsünk. A régészeti anyagban azonban írókás díszítéssel is találkozhatunk, bár eddig csak mezővárosi ásatások néhány szelvényébe volt módunk bepillantást nyerni. Vizsgálataink és részben a levéltári források alapján az a kép bontakozik ki előttünk, mely azt mutatja, hogy a 18. században alapvetően megváltozik a kerámia anyaga, formája, díszítési technikája, a háztartásokban használt darabok öösszetétele. Hogy ez a váltás fokozatosan, vagy átmenet nélkül következett-e be, bizonyítani nem tudjuk. A díszítést illetően feltételezhetjük, hogy az ecset használata aligha haladhatta meg a fél évszázadot, hiszen a 20. század első harmadában államilag kezdeményezett tanfolyamok hatására 46 általánosan elterjedt. A váltás időpontjára példa az a pankaszi gyűjteményből származó darab 47 , melyre készítője árát is felírta (14x), s így ennek alapján biztos, hogy használata 1927 előtt már gyakorlattá vált. Ez a változás azonban az ornamentika lényeges módosulásához nem vezetett, inkább ízlésbeli eltéréseket figyelhetünk meg. Magyarszombatfán az 1930-as évek elején „Kós Júlia tanítónő ajánlotta, készítsenek dísztárgyalkat, emléktárgyakat, játékedényeket. Nála volt ekkor egy Kiss nevű mérnök, akinek a felesége iparművész volt, az is hozott mintákat. így készültek az első díszes edények. Híre ment a szombatfai kerámiának. A minisztérium (ekkor) kiküldte a keszthelyi Varga Balázst, hogy tartson nekik tanfolyamot. Ő két éven át volt itt évente két-három hónapig. Amikor már (a fazekasok) Varga tudományát átvették, akkor leküldték Eschenbach Jenőt, aki továbbfejlesztette a dolgokat. Varga csak ecsettel festett. A tanfolyam előtt az ecsettel való festést és tarkálást, a gurgulázást már csinálták... Somogyi József (aki 1904-ben állami költségen Ungváron végzett agyagipari szakiskolát) könyvet is hozott: Örley János útmutatóját kályhások részére. Az öreg Czugh Miklós (például) innen leste ki a kobaltkék edényt. Olvasták (többen) a Magyar Agyagipar с szaklapot is" - olvashatjuk Dömötör Sándor gyűjtésében. A fazekasok közül néhányan sümegi műhelyekbe is ellátogattak, s onnan lestek el a rózsa motívumot. A harmadik teremben a kereskedelem különböző csatornáin át a fogyasztókig eljutó
