Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 15. (1981) (Szombathely, 1988)

Néprajz - M. Kozár Mária: Adatok Felsőszölnök állattenyésztéséhez

tökkel és korpával kevert moslékkal etetik. A takarmányt fűhordó ruhával (tar'n'âca) vagy szekérrel hordják haza. A répát ágvágóval (s'nickar) és répavágóval ('re:pas) szeletelik. A főtt krumplit kézzel morzsolják szét. A sertés takarmányát katlanban főzik. A disznóölések (masa'rija) karácsony és húshagyókedd között zajlanak le. A disznótorost kölcsönösségi alapon hordják egymásnak a rokonok és szomszédok. A sertésbélről leolvasztott zsír tepertőjével ekcémát (s'ra :p) gyógyítanak. BAROMFITENYÉSZTÉS Felsőszölnökön főként tyúkokat tartanak, néhány helyen kacsákat és libákat is. Ezeket elsősorban tollukért. Évente háromszor tépik őket. Egy dunna megtöltéséhez 7-8 liba évi három alkalommal tépett tolla szükséges. A libák és kacsák kényes állatok, őrizni kell őket, mert lelegelik a termést. A baromfitenyésztés az asszonyok dolga. Csak saját szükségletüket elégítik ki, piacra nem tenyésztenek. Csak tyúkokat az idősebb emberek és a munkáscsaládok tartanak. A csibékről is maguk a gazdaasszonyok gondoskodnak. Áprilisban és májusban ültetik a kódosokat. Az ültetésre való tojásokat kölcsön is adják egymásnak vagy cserélnek. A tyúkól ('se :dalo) általában a sertésól felett van. A kiscsibéket a konyhában vékában, tollak között vagy csak papírdobozban, a tűzhelyhez közel tartják. A tyúkokat búzával, zabbal és kukoricával etetik. Tyúkot ünnepnapokon, lakodalomra vagy vendégeknek vágnak le (za're:izejo). A második világháború előtt az asszonyok tojásfelvásárlóknak (kupi'na :r) adták el a tojást. A felvásárló szekérrel jött a faluba és ,,'lo:ubi'lo:ubi" kiáltással hívta az asszonyokat. De volt, aki hátizsákban gyűjtötte össze a tojást, majd a murántúli falvakban (Bogojina, Turnisce, Beltinci) árulta. A tojásfelvásárlás egyébként itt is ismeretes volt ebben a formájában.

14 A hetvenes évek elejéig Felsőszölnökön a boltban értékesítették az emberek a tojást. Tulajdonképpen cserélték, mivel cukrot vagy más árut kaptak érte, nem pénzt. Ma a szövetkezet vásárolja fel a tojást. A tyúktollat házi használatra gyűjtik, nem adnak el belőle. Téli estéken összejárnak a szomszédasszonyok és rokonok tollat fosztani. Ez a szokás sajnos már kihalóban van. Még a második világháború előtti időkben is szokás volt Felsőszölnökön, hogy a menyasszonyt a lakodalom után elkísérték a vőlegény házához. A menet élén egy fiú fekete tyúkot (termékenység jelképe) vitt és azzal lépett elsőnek a házba. Hasonló szokásról ír Drávecz Alajos is Rábatótfaluban.

15 Szintén az egész Szlovénvidéken elterjedt szokás volt a Lucanapi „kotkodacsolas" (koko'da:kajo). Az iskolás fiúk néhány fahasábot és egy kis szalmát dobnak a konyha padlójára, aztán elkezdenek kotkodácsolni. „Koko'da:k, koko'da:k, ai 'váse ko'ko:use 'telko 'd'ajec na'se:jo, как po 'po:ute ka'men'e." Azt kívánják, hogy a tyúkjaik annyi tojást tojjanak, mint amennyi kavics van az úton. Ajándékba tojást és pénzt kapnak. Luca napján az asszonyok nem varrhatnak, mert különben bevarrnák a tyúkok hátsó részét és nem tojnának. JEGYZETEK 1. Irena Barber: Ëivinoreja in drzavna podpora. Narodne novine (Ljudski list). Budapest 1978. III. 23. 7. p. 2. Kossits József: A' Magyar Országi Vendus-Tótokról. Kedveskedő Bécs. 1824, 236, 269-270, 327. p. 3. Alojz Dravec: Národna vera i navade v vési. Traditiones 3. Ljubljana, 1974, 168, 172- p. 4. Vas megye statisztikai évkönyve. Szombathely 1967 5. Vilko Novak: Zivinoreja, GDZS I. Ljubljana 1970, 371-373 p.