Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 15. (1981) (Szombathely, 1988)

Néprajz - M. Kozár Mária: Adatok Felsőszölnök állattenyésztéséhez

1956, a villanyáram bevezetése előtt az istállóban gyertyával, üvegszekrénykébe zárt gyertyával (lo'têiirn'ek) vagy petróleumlámpával (s'turmla :mp) világítottak. Az utóbbi években a háztáji gazdaságok és egyéni gazdaságok jelentős anyagi támogatásban részesülnek, ha fejlesztik állattenyésztésüket. Elsősorban a szarvasmarhatenyésztést támogatják, s ezzel a nagyobb hústermést és tejhozamot. A támogatás összegét 1977-ben ismét felemelték. Ha a gazda egy évre leszerződteti tehenét és rendszeresen leadja a tejet, úgy 2500 forint a támogatás összege. A második tehén után már 5000 forintot kap. Két tehénért tehát évente 7500 Ft állami támogatásban részesül. Az állami támogatás hatására a Szlovénvidéken is fellendült az állattenyésztés. 1977-ben Felsőszölnök, Alsószölnök és Szakonyfalu gazdáinak 1 500 000 forint állami támogatást fizettek ki. Ez néhány százalékkal több, mint az 1977. évi földadójuk.

8 SERTÉSÓLAK A sertésólak állhatnak külön épületként is (pl. a boronafalúak vagy a munkáscsaládoké), de legtöbb esetben a gazdasági épülethez csatlakoznak. Építőanyagukat tekintve fából, vályogból vagy téglából készülhetnek. A takarmányt szabadon álló vagy a konyhában, illetve a kamrában - beépített katlanban főzik. Az ólak előtti zárt folyosó a „s'vin'ske ga:nk" (sertés folyosó). A vályúk (ko'pân'e) csapóajtóval (d've:rca) záródnak. A sertésól feletti padlástérben van a tyúkól. A sertésól kifutója léc vagy beton kerítéssel van kerítve. Ennek neve ,,'sa:las" vagy „s'vin'ske g'rácenek". A sertésól építésekor az alapba egy ritka bokor ágát építették bele (g'lüovo'd'auske), mellyel valamikor feketére festették a hímestojásokat. így próbálták megvédeni a járványok elől az állatokat és így kívántak szerencsét varázsolni. SZARVASMARHA-TENYÉSZTÉS A szarvasmarha (go'vedo) csoportjába tartozó állatok közül Felsőszölnökön a tehenet (k'râva), bikát (bik) és üszőt (te'lica) valamint bikaborjút ('bikec) tenyésztik. Az állatokat a „fej, farok" (g'lava, 'rep) kifejezéssel tartják számon. A teheneknek általában magyar nevük van, mivel magyaroktól vásárolják őket a gazdák. (Sejka, Bimba, Piros, Tükrös stb.) A bikáknál és a lovaknál is ugyanaz a gyakorlat (Bandi, Matyi, Vilma, Csinos stb.). Régen minden gazdának volt tenyészbikája, aztán pedig két „állami" tenyészbika volt a faluban. 130 forintért „háromszor ugrik a bika" (t'rikrat s'ko:uce). A megtermékenyítés után azt mondják a tehénre, hogy „hozzáengedték" (k'râva je 'cüpüskena). A vemhes tehén „b'reja", majd borjúzik (s'kote). Az először borjúzó tehén neve ,,'prveskica" (elsőké), a meddő tehéné pedig ,,'d'âlova". Mikor a tehén borjazik, a gazda összehívja a szomszédokat. A segédkezőket pálinkával kínálják. A leborjazott tehenet szénával, főtt búzával etetik és rizsliszttel kevert vízzel itatják, hogy több teje legyen. Még húsz évvel ezelőtt is gyakorolták azt a szokást, hogy karácsony előtti napon répahéjat szárítottak a tűzhely felett és azt adták a leborjúzott tehénnek, hogy több teje legyen. Szintén ezen a napon volt szokás, hogy kölesszalmát adtak a teheneknek, hogy ne ártsanak nekik a boszorkányok.

9 A szoptató tehén tejét az emberek nem használják. Ha borjúnak nincs szüksége az egész tejre, akkor a megmaradt tejet a disznóknak adják. Ha a borjút eladják, akkor 3-4 hétig szopik, ha megtartják, akkor 6-8 hétig. Elválasztás után kenyér, kukorica liszt, gabona, répa és sarjú ('o:utava) keverékével etetik a borjút. (A sarjút külön összegyűjtik, ha tudják, hogy abban az évben lesz borjú a háznál.) A borjút kis faládából (ska'tüla) etetik. 317