Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 15. (1981) (Szombathely, 1988)

Néprajz - M. Kozár Mária: Adatok Felsőszölnök állattenyésztéséhez

SAVARIA 15. KÖTET A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1981 ADATOK FELSŐSZÖLNÖK ÁLLATTENYÉSZTÉSÉHEZ M. KOZÁR MÁRIA Felsőszölnök községet röviden már bemutattuk az előző évkönyvben az „Adatok Felsőszölnök földműveléséhez" című cikkben. Annak folytatásaként szeretnénk most néhány adattal hozzájárulni a község állattenyésztésének ismeretéhez. Felsőszölnök gazdálkodásában és a lakosság életmódjában 1975 óta mutatkoznak jelentősebb változások, melyek éppen az állattenyésztőknek nyújtott állami támogatásnak köszönhetők.

1 A község gazdasági fejlődésére a múltban rányomta bélyegét periférikus fekvése és a domborzati viszonyok kedvezőtlensége. A vidékre a főként saját szükségletek kielégítésére irányuló gazdálkodás jellemző. A föld megművelésére igásállatokat, főként tehenet használnak. * * * Felsőszölnök - és általában a Szlovénvidék - állattenyésztésével kapcsolatban elég kevés adatot találunk a forrásokban és a szakirodalomban. A XIX. és a XX. század elején találunk néhány adatot az állattenyésztésről helyi kutatók írásaiban. Kossits József leírásában a marhatenyésztéssel kapcsolatban a rétek minőségéről ír. írásának végén pedig a szlovén ember viszonyát jellemzi embertársaival és állataival kapcsolatban.

2 A XX. század elején a rábatótfalui Drávecz Alajos jegyzett fel az állattenyésztéssel kapcsolatos néhány szokást.

3 A legutolsó statisztikai adatok Felsőszölnök állatállományáról az 1966. évből valók. E szerint a községben ebben az évben 588 szarvasmarha (ebből 344 tehén), 531 sertés (ebből 10 koca), 16 ló és 4300 baromfi volt.

4 A szlovének elődei letelepedésük előtt főként földműveléssel foglalkoztak, de az állattenyésztés is fontos része volt gazdálkodásuknak. Az állattenyésztés először az állattenyésztő táplálkozására volt közvetlen befolyással, mivel tejjel és hússal egészítette azt ki. Á szántóföldek állandósulása után az állatok mint igavonók is nagyobb jelentőséget kaptak. De ezzel az állattenyésztés még csak egy részét képezte a túlnyomórészt önellátó mezőgazdaságnak. A legnagyobb változást az állattenyésztés fejlődésében az okozta, hogy az istállózó állattartás került túlsúlyba.

5 A szentgotthárdi apátság majorjaiban speciális állattenyésztésről beszélhetünk, mely a nagybirtokot volt hivatva ellátni állati eredetű termékekkel. A gazdasági épületek egy elkerített helyen voltak, ahova a nők nem léphettek be. Állattenyésztéssel ekkor tehát csak a férfiak, az apátsági szolgák foglalkoztak. A földmüvelés alacsony színvonalának egyik oka az extenzív állattenyésztésben keresendő. A két ágazat fejlesztésére pozitívan hatottak a XVIII. század közepétől a fiziokrata tanok. Az állatok takarmányozását főként az istállózó tartásban látták hasznosabbnak. Ezért javítani kellett a rétek minőségén és új takarmánynövényeket kellett 313