Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 13-14. (1979-1980) (Szombathely, 1984)

Gyógyszerésztörténet - Rádóczy Gyula: A XVIII. századi bécsi dispensatoriumok

gesen vagy ezt vagy azt a Ddspemsatoriiumot használták volna, amelyekben elté. rŐ vagy eltérő összetételű előiratok voltak, akkor pontosan azt a célt nem lehetett volna elérni ami a Dispensatorium Viennnense kibocsátásait szükségessé tette. Ugyanis ezt a gyógyszenkészítés egységesítésének érdekében bocsátották ki, amint ezt a bevezető irész „PRIVILEGIUM CAESAREUM" címszó alatti része is leszögezi: „Az összetetit és kémiai úton elkészítendő gyógyszerek előállításának oly sokféle módja van, hogy az orvosi gondolkodást és gyakorlatot megzavarja, sőt a kételkedés veszélyébe és hibáiba is vezethet. Nagyon szükséges, hogy

1 biztos', meghatározott és érvényes szabály jöjjön еШЬге, amelyhez egyöntetűen alkalmazkodni lehet a gyógyszerek elkészítésében." Az a tény pedig, hogy az egyes patikaleltáraklban a Bécsi Dispensatoriumon kívül más Dispensatorium is szerepelt (pl. a Dispensatorium Pragense), az nem egyéb mint a gyógyszerész szakmai érdeklődésének bizonyítéka. A Bécsi Dispensatoriumnak az előbb említett bevezetőjében írt császári megerősítése, az uralkodónak, III. Károlynak (1711—1740) az idevonatkozó utasításait tartalmazza : — „ ... bárkinek tudomása van olyan könyvről, amelyet e rendeletünk hatálybalépése előtt adtak ká (ezalatt az Augsburgi, Nürnbergi, stb. Dispensatoriumokat érti R. Gy.), annak példányait az Ausztriai Udvari Kancelláriánkba küldjék be." — „A Dispensatorium minden gyógyszerész számára norma ,és előírt szabály legyen, amelyet alkalmaznia kell." (Ami a rendelet területi érvényét illeti a „ ... Regnoruim ac Provinciarum nostrarum ..." — meghatározást találjuk és ebbe a gyűjtőfogalomba Magyarország is beletartozott, annál is inkább mert a bevezetésben az uralkodó (többi oíme mellett a magyar királyi cím is szerepelt. R. Gy.) — „Ha pedig valaki e rendeletünket áthágná vagy megsérteni merészelné, attól minden ilyen kiadványt el kell kobozni és az illetőt 5 márka színarany büntetés megfizetésére kell kötelezni..." (A büntetés 'összege hatalmas volt, kb. 1400 g színaranyat vagy |1700 korabeli forintot jelentett akkor, amikor pl. a kőszegi paítJikalház épülete (mintegy 600 forintért cserélt gazdáit.) Bár úgy hiszem az eddigiek ás már kellően ibizonyították a Bécsi Dispensatoriumoknak az egész Birodalom területére, így Magyarországra is hatályos érvényét (amely alól csak Csehország kapott felmentést il 7 39-ben a Prágai Dispensatorium kibocsátásának engedélyezésével), de érvként hozom fel még e mellett azt is, hogy a Bécsi Dispensatorium megjelenése után, az osztrák területekre érvényes 1689. június 21-én kibocsátott gyógyszerárszalbás helyébe lépő új taxa megírásával bízták meg osztrák részről Elias Engeüt, magyar részről pedig Torkos Justus Jánost. Az előbbinek az osztrák, az utóbbinak az ettől eltérő magyar árviszonyok alapján kellett összeállítania a munkáját. Mindketten 1744-ben nyújtották be tervezetüket. Mivel a magyar árviszonyok sürgetőbbek voltak, így a Pozsonyi Taxa már 1745^ben megjelent, amit az uralkodó az 1745. július 12-én kelt határozatával megerősített, imint az egész Magyarország területére érvényes gyógyszeráirszabásit. Mivel az osztrák árviszonyok nem voltak ennyire sürgetőek, a célnak az előző gyógyszerárszabás is megfelelt, így dr. Engel 1744-ben benyújtott taxája csak 1765-ben jelent meg nyomtatásban, amikor is az 1765. szeptember 7-én kelt királyi határozat az egész Birodalom területére mondta ki érvényét. Ezt a — Magyarországra nézve téves — intézkedést azonban már a következő évben az 1766. július 15-én kelt rendelet korrigálta és a Taxa Posoniensis érvényét megújította ,411