Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 13-14. (1979-1980) (Szombathely, 1984)
Gyógyszerésztörténet - Szigetváry Ferenc: Különböző tulajdonviszonyú patikák kialakulása Vas megyében a XVI–XVIII. században. II.
peni gyógyszerészi feladaton, a gyógyszerkészítésen túl foglalkozhattak a patikusok még gyógyítással is. 49 Kőszegen a Magisztrátus megtiltja az ilyen irányú tevékenységet a patikusoknak és kirurgusoknak. 50 Nem tudjuk volt-e erre gyakorlati alap, avagy csak a Helytartótanács hasonló tartalmú rendeletét (1736.) adják-e tovább, mert a gyógyító tevékenység tiltásával együtt szorgalmazzák a Bécsi taxa használatát is. 51 A polgári patikusok számára a patika fenntartása kétségtelenül elsősorban a megélhetés biztosítását szolgálta. Üzleti könyvek nem maradtak fenn a XVIII. századból a kőszegi patikusok után, anyagi helyzetüket csaik közvetve tehetjük vizsgálat tárgyává. A törekvő, a józan polgári életvitel mellett takarékosan élő patikusokról vallanak a Herpiusok ház, rét, szőlő vásárlásai, de a Kültelek is gyarapodtak anyagiakban; Küttel Sámuel is vesz mo&tohatestvérétől házat (1716), 1725-ben megveszi örökrészét is, 1730-ban rétet, 17414>en szőlőt vásárol. 52 Ma már nehéz volna eldönteni, ezeket az ingatlanokat kizárólagosan a patika jövedelméből takarította-e meg, vagy a különböző örökségekből kapott — nem csekély összegek — tették-e lehetővé a vásárlásokat. 53 Áttételesen bizonyítják a patikusok pozitív anyagi helyzetét a különböző, részben az eddigiekben már említett tisztségek is. Ebben a korban a tisztségviselés, a különféle magisztrátusa megbízatás a társadalmi megbecsülés jeleként fogható fel. A társadalmi megbecsülés pedig a polgári korban — egészen bizonyos, hogy — elsősorban nemcsak a pozitív emberi tulajdonságok, rátermettség stb. következménye, hanem a vagyonnak is szól. Ezért lehetett Herpius János Kristóf téglainspektor, ő és utódai a 24 fős külső tanács tagjai; Küttel Sámuelt ezért jelölték kamarási tisztségre, majd perceptornak. 54 A gazdasági ügyek vitelének fontosságára enged következtetni a már többször hivatkozott Küttel családi krónika is. A bejegyzések Ш. a régi időkből őrzött iratok elsősorban mind anyagi jellegűek: házastárs halálakor felvett vagyonleltár, örökösödési iratok, örökséggel kapcsolatos periratok, vásárlási szerződések stb. A mai mentalitásnak egyenesen visszatetsző, ahogy pl. egy-egy apa halálakor felsorolják számszerűen, hány gyermek született a házasság vagy házasságokból, de a korban magas gyermekhalandóság következtében csak a felnőtt kort elért és az örökségnél számbajövő gyermekeket sorolják fel név szerint. (Avagy épp a magas gyermekhalandóság miatt vették ezt természetesnek és a realitással való számolás, nem a gyermekeit „fogyóeszköznek" tekintő szemlélet ennek az alapja?) Mindenesetre a XVIII. század polgárának pénz-oentrikus szemléletét, esetenkint a kapitalizmus előszelét lehet kiérezni a rokoni, baráti érdekkapcsolatok, az egyimást segítés szelleméből: pl. Pammer városbíró nagybácsi — Küttel Sámuel unokaöccs viszonya 55 , avagy a pártfogó kapcsolat további kialakulását is várhatta Herpius Dániel, amikor elveszi a nála jó húsz évvel idősebb özvegyét Gallus Kütteinek, aki Pammer városbíró testvére. A részletek ismeretének hiányában is egyértelmű, hogy ez nem szerelmi házasság volt. 56 Mindezek talán segítenek jobban megérteni a XVIII. század polgárának, patikusának helyzetét, törekvéseit, lehetőségeit; ugyanakkor közelebb hozzák az embert is. 393
