Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 13-14. (1979-1980) (Szombathely, 1984)

Néprajz - Bárdosi János: Dr. Tóth Jánosra emlékezünk

öreg motorkerékpárjának hátsó ülésén jánta be a megye egy részét. Az építészeti kutatást összekapcsolta a faluesztétikával és „ ... akadtak nagy vadak is bőven. Amikor egyet-egyet elejtettünk és megpihentünk, úgy éreztem, hogy gyökerek erednek a lábam nyomán, s az őseim vére táplálja a kutató munkát. A kutatás akármilyen nehéz volt — tavaszi sárban, izzó nyárban és hűvös ősszel —, soha el nem fárasztott" — vallotta „A műemlékek nyomában" címmel megjelent varázsos érdekességű önéletrajzi írásában 1978-ban.

11 Nagy jvadnak tekintette Vasszentmiihályon a 120. számú házat, amely 1863-ban épült vakolathímes homlokzattal, és Horvátnádalján a törpeoszlopos, boltíves tornácos 1856-ban épült BodonczHféle házat. Magyarkeresztesen a tornácok, Felsőcsatáron a vakolathímes házak ejtették ámulatba.

12 A legnagyobb élményt azonban Űjperint adta számára az előbuikó, csonkakontyos épületsorával. Ezt a kis falut Szombathely első püspöke alapította jobbágyai számára a város közelében 1779-ben. Egyik házsora 1886-ban leégett és csupa boltíves, tornácos házzal épült újjá. E falu szépségéről 1939-ben írt nagyobb tanulmányt „Egy szép falu építéstörténete" címmel.

13 1934 szeptemberében a Magyar Mérnök és Építész Egylet szombathelyi nagygyűlésének kiállításán a város és faluesztétikai anyaggal együtt mutatta be a népi építészet gyűjtését, negyven falu kutatásának eredményét, száznál több nagyított fényképen. Itt ismerkedett meg Kogutowicz Károly földrajzprofesszorral, aki néhány Vas megyei fényképét a „Dunántúl és Kisalföld" с könyvének II. kötetében 1936-ban közölte. A nagygyűlésen találkozott Antal Dezső építészmérnökkel, akivel néhány év múlva parasztszekéren barangolta be az örséget „... vázolva és fényképezve ezt a még ma is értékes népi építészeti világot."

1 ' А кШШавоп egy látogató hívta fel a figyelmét az akkor még Vas megyéhez tartozó Gősfa egyik faormú házának festett díszítésére. 1935-ben kiutazott a faluba," megkereste a házat, melynek faragott faortmát két sorban cserépből kinőtt festett virágok és állatrajzak díszítették. A házigazdától megtudta, hogy az 1920-as években Gősfán még 8—10 ilyen ház állott, de leégtek és csak ez az egy menekült meg a tűzvésztől. Itt határozta el, hogy végigjárja a Vasi-Hegyhát községeit, a faragott, festett onmú házak felkutatása céljából. Ismeretes, hogy fáradozásait siker koronázta, mivel a gősfai ház testvérépületét megtalálta Hegyhátszentpéteren, Döbörhegyen és a Zala megyei Hagyárosböröndön. Vas megye után szülőföldjét, Göcsejt járta be kerékpáron Bödei János etnográfussal. Itt a legnagyobb élményt a mikekarácsonyfai festett faormú ház jelentette számára, amit 1865-ben egy „Bánok Szentgyörgyi tisler" pingált az oromgerenida vésete szerint.

15 Eredményét röviden így összegezte: „A faormok színezésére jellemző: hogy a népi mesterek kevés színt használtak... A díszítésiben először stilizált magyar motívumokat használtak, s a díszítő elemek egyre gazdagabbak és naturalisztikusabbak lettek. Ügy vélem, hogy a színes faragott faorom a virágos reneszánsz késői hagyatéka."

16 Negyed századdal később is talált faragott ormű házakat a Vasá-Hegylhát, Göcsej és a szomszédos Szlovénia néhány magyar községében. Ezeket az épületeket később részletesen leírta a Göcsej, ill. az örségek népi építészetéről szóló könyvében. Közben egymás után jelentek meg a gyűjtőútjaival kapcsolatos tanulmányai, a korszerű magyar építőművészetről (1934),

17 az őrségi házról (1937),

18 majd 1938-ban könyvet írt a vasi nép építészetéről „így épít a vasi nép" oímmeL

15 A műszaki doktori címet 1940-ben a nyugati végek falusi épületeinek fejlődéséről szóló disszertációjával szerezte meg.

20 Még ebben az évben írt tanulmányt a kő297