Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 13-14. (1979-1980) (Szombathely, 1984)
Néprajz - Bárdosi János: A rábagyarmati füstöskonyhás lakóház
deti tüzelőberendezése, a tüzelőpadkás kemence is megmaradt. Erről a következőket írta: „Aránylag igen sok még a megmaradt boronafalas épület. Itt füstöskonyhákat találunk 'kemencével. A szobákban néprajzi szempontból igen figyelemre méltó zöld szemeskályhákat találtunk. A tető üstökös (vagyis csonkakontyos B. J.) szerkezetű, zsúpos fedéssel. Kiemelkedően szépek a művészi módon kiképzett 1 gerendavégek és oromzatok. (139, 79, 253. sz.) A 139. és (79. sz. épület oromzata teljesen azonos kiképzésű. Az első 1850-ben, a második 1851-iben épült, feltehetően azonos mester alkotásai." 5 összegező jelentésében tájékoztatást adott a faluképről és a porták elrendezéséről is ; „A falu jellegzetes szép képét a Fő utca mentén húzódó patak adja. A házak emellett magasított töltésen épültek (az ismétlődő, tavaszi 'kiöntések miatt). A patakon fahidak vezetnek keresztül. A kedves képet még fokozzák az utca 'két oldalán sűrűn ültetett hársfák... A falu aránylag egységes beépítésű, a környéken itt látható a legtöbb fooronafalú épület. A házakat az utca vonalától kis, virágokkal beültetett előkert választja el. A kiskertet az udvartól is léckerítés választja el, ide külön kiskapu vezet. Az épületek alaprajzi rendszere általában hosszúkás, a lakórész az istállóval és pajtával egybeépült. Kevés az „L" alaprajzú épület." 6 A továbbiakban még utalt arra, hogy néhol a lakórész már tömésfalú, de „... az istálló és pajta akkor is boronafalas szerkezetű." 7 Gazda Anikó 1958 szeptemberében a felmért épületek közül 4 boronafalú lakóházat javasolt védelemre; a iKardosszer 139, a Középszer 253, a Fuvég 42. és 49. számút, melyek közül az előhbi három füstöskonyhás volt. Külön kiemelte a fentebb részletesen bemutatott Kardosszer 139. számú — Soós Jánosné (Bogdán) tulajdonát képező — ház védelmét, amely mint írta ; „... nemcsak külső, hanem belső elrendezésében, bútoraiban is hagyományos." 8 Az elmúlt két évtized alatt sajnos a javasolt védelem ellenére is lebontották már ezeket az épületeket, sőt az általunk ismertetett — szinte hírmondóként fennmaradt — egyetlen füstöskonyhás házat is megcsonkították. Ügy érezzük, hogy ez a múzeumként funkcionáló épület még így, csonkított állapotában is hiteles dokumentálója az itteni paraszti építkezésnek és a múlt századi (lakáskultúrának. Az évszámos mestergerendája bizonysága annak, hogy ezen a területen még a XIX. század közepén is építettek füstöskonyhás boronafalú házakat. A lakórészt szerencsénkre azóta sem alakították át, így megmaradtak számunkra az eredeti tüzelőberendezések és füstkivezető nyílások. Ily módon ez az épület a kéttüzelős — tüzelőpadkás, kemencés konyhás és kályhás szobás — nyugati magyar füstöskonyhás háztípus hű képviselője. Fennmaradása a néprajztudomány szempontjából is rendkívül fontos. Ezért érdemes volt megmenteni, hasznos fenntartani és utódainkkal megismertetni, hogy legyen mihez viszonyítaniuk népünk lakáskultúrájának fejlődését. 290