Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 13-14. (1979-1980) (Szombathely, 1984)

Néprajz - Bárdosi János: A rábagyarmati füstöskonyhás lakóház

SAVARIA 13—14. KÖTET A VAS MEGYEI MUZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1979—1980 A RÄBAGYARMATI FÜSTÖSKONYHÄS LAKÖHÄZ t BÁKDOÖI JÁNOS Rábagyarmaton — a Rábavölgy egyik legrégibb településében — a Fő utca 13. (koraibban Kardosszer 139.) számú íüstöskonyihás lakóházat telkével együtt, 1969-ben a helyi községi tanács megvásárolta azzal a céllal, hogy helyreállítása és az eredeti funkciójának megfelelő berendezése után múzeumként üzemelteti. Az épületet a (termelőszövetkezet támogatásával és a lakosság segítségével helyreállították, majd Ács László iskolaigazgató irányításával berendezték. Ilyen előzmények után ikerülhetett sor e népi műemlékház ünnepélyes megnyitására 1970. október 4-én. E paraszti lakóház megvásárlásával — a lakosság összefogásán, áldozatkész munkaiján alapuló —, helyreállításával és múzeumi rendeltetésű hasznosításával a község vezetői követésre méltó példát mutattak. Mindez természetesen nem csökkenti Ács László pedagógus érdemeit, aki a néprajzi tárgy- és témagyűjtésen túlmenően mindent elkövetett egyrészt a falumúzeum létrehozásáért, másrészt e paraszti műemlékház megmentéséért. Ily módon nyílt lehetőség arra, hogy 197(H>en a megüresedett pedagógus szolgálati lakás 4 helyiségében működő falumúzeumban tematikus néprajzi lés helytörténeti kiállítást nyithattunk, míg a füsitöskonyhás házban funkcionális elrendezésben mutathattuk be a paraszti lakáskultúra tárgyi emlékeit.

1 (A tematikus kiállítás anyagát néhány éve, a helyi művelődési házba költöztették). Sajnos a fentebb említett előkérdés lakóház már a megmentés idején sem volt teljes, mivel csak a szobája és füstöskonyhája maradt meg számunkra, a hozzájuk csatlakozó (kamrát, istállót és pajtát korábban lebontották. Ezek a helyiségek „egyvégben" helyezkedtek el, vagyis egy tető alatt, a telken hosszanti irányban. Az épület keresztvéges boronafaki, gerendafödémes, keresztirányú mestergerendáikkal és döngölt földes padozattal. A boronaelemeket fenyőfából, a talpgerendákat tölgyfából bárdolták. A szoba mestergerendáján — az építés idejét dokumentáló — 1850-es vésett évszám látható. Tetőszéke ollóágas, gerincszelemenes, elől csonkakontyos, hátul — a bontás miatt — deszkázott oromfalú. A tető kettőzött és kötözött zsúppal fedett, a gerincén sározott zsúpszegéssel. Udvar felől hosszanti irányban keskeny — kfo. 1 m szélességű — tornác húzódik, ahonnét a helyiségeik ajtója nyílik.

2 Elől a csonkákonty alatt —egy vízszintesen elhelyezett deszkaajtóval zárható — kis ásott verem található, ahol burgonyát és zöldségfélét tároltak. A csonkákonty alatti konzolosan előálló trapéz alakú deszkaorom tartó-, illetve keretgerendái fűrészelt, vésett és faragott díszátésűek, akárcsak a mestergerendák, valamint a kozfalalk legfelső boronaelemeinek tornácra kinyúló része.'

5 285