Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 13-14. (1979-1980) (Szombathely, 1984)

Régészet - Mezősiné, Kozák Éva: A bükki rk. templom kutatási eredményei

pillér egyidőben készül a templom hajójával. A hajóalapozás, a 20 cm-re kiugró kősarokpillér alapjával egybeépült. A templom alapját 'még egy helyen, az északi oldalon, a barokk kápolna és az észak-keleti (barokk támipillér közötti részen is megnéztük (9. szelvény). Az alapozás ugyanolyan volt, mint a nyugati oldalon. A nyugati homlokzaton, a 45 om magas egyszerű kiugrás jelezte a románkori lábazatot. A (torony építésekor, a XVII. század derekán, a románkori lábazatot a toronyhoz igazították, és 74 cm-re emelték. (6. (kép) A hajóban több ponton végeztünk a szint meghatározására kutatást. A belső barokk részletek utaltak arra, hogy a mai járószint a barokkal megegyező (XVIII. század). Az északi barokk kápolna előtt, a kelheimi burkolattól —• 30 cm mélyen (12. szelvény) téglapadozat maradványát taláituik. {Téglaméret: 29xl4x 7 cm). A templom nyugati zárafala és a barokk kápolna közötti részen az 1977ben folyó kisebb kutatás során ugyanabban a magasságban, a nyugati bejárat előterében tűnt elő téglapadozatrészlet. Az északi hajófalon végzett falkutatás ülőfülkesort tárt fel.

50 A legkeletebbre eső ülőfülke előtt kétrétegű padozat került elő. A — 30 cm-re eső padozat középkori eredetét egyértelműen bizonyították az északi homlokzaton feltárt XIII. századi részletek (7. kép). A hajó és a szentély között egy lépcsőnyi szintdifferenciát állapíthattunk meg. A külső szint meghatározásában nagy segítséget nyújtottak a hajó északnyugati és dél-nyugati szögletén megmaradt román sarokpillérek lábazatai. A sarokpillér magas talapzaton áll, és gyűrűs és lapos párnatagos lábazatból indul a faragott kvaderekből kialakított teste. A barokk kápolnák, a torony együttesen határozták meg a bemutatható külső terepalakulatot (—48 cm). A gótikus szentély belső sarkaiban lévő románkori háromnegyed oszlopok és a keleti ablak jelezte, hogy ezek a román részletek nem a gótikus szentélyhez tartoznak, mai helyükre másodlagos alkalmazásban kerültek. A román hajóhoz tartozó szentély meghatározása a kutatás fontos részét képezte. (1—2, 4, 6. szelvény) A gótikus szentély északi oldalánál, a hajó- és szentély csatlakozásánál néhány centiméteres szinitsüllyesztés után egy csatári kőből készült falmaradvány mutatkozott (1. szelvény). Bár a falazat túlnyomórészt kőből állt, mellettük tégladarabok is megfigyelhetők voltak. A fal fordult a gótikus szentély fala alá. A fal felett 29xl7x 6 cm-es téglákból egy sort helyeztek el. A hajó-szentély külső szögletében lévő sarokoszlop ezen nyugszik. Bár a szentélyalap arányaiban a mai hajóhoz tartozhatna, furcsa, hogy a hajó és a szentélycsatlakozás, a mai hajó keleti falától 100 cm-re található. Alapozási kiugrásnak ez nagyon nagy méret. Ha a félköríves szentély funkcionált, akkor a román sarokosziop nem a helyén áll? (8—9. kép) A déli oldalon is előkerült a félköríves szentély indítása, de a XIX. századi szószékfeljáró építésekor jobban megrongálódott, mint az északi oldalon.

51 (21, 23. szelvény) A sekrestyében az újkori járófelület alatt laza törmelékes talaj mutatkozott, melyből románkori kőfaragványok kerültek elő. Ezek a XIX. századi építkezések nyomán tönkrement román részletekből valók. A járófelülettől —24 cm mélyen előbukkant a szentély déli falindítása. A XIX. századi sekrestye északi helyiségében csak kis maradványa maradt meg —85 cm mélyen. A szentély belsejében, az északi oldalon a cementpadozat feltörése után előtűnt a XVII. századi kripta, boltozata (2. szelvény). A szentély keleti falától 100 cm-re, a mai járószinttől —160 cm-re előkerült a román szentély kőalapozásának külső síkja, feljebb a kiszedett fal nyoma volt megfigyelhető. A belső síkját a 30 cm széles kriptazárófal behelyezésekor tönkretették. Az újkori cement219