Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 13-14. (1979-1980) (Szombathely, 1984)

Természettudomány - Horváth Ernő: A környei népvándorláskori temető növénymaradványai

felismerhetők. Sajnos ennek következtében nagyon kevés bélyeget sikerült feltárnunk ahhoz, hogy pontosan meghatározható legyen. így főleg csak a bélsugarak szélessége és alakja alapján következtethetünk a cseresznye-féíék, a Cerasus nemzetségre. Ezt a fát mind a mai napig nagy előszeretettel használják különböző vágószerszámok fogantyújának, nyelének készítésére. sz. sír: Egy 35—45 év körüli férfi sírja, melyből kétféle leletet kaptunk meghatározásra: Az egyik egy szíj vég fa bélése, míg a másik egy vas töredék apró fa maradványokkal. a) Szíjvég bélése (L. a 4. ábrát). A nyelvalakúra legömbölyített fa maradvány szíjvégi verebet tartott, melyet a felületen található fémoxid és ragasztóra emlékeztető nyomok is igazolnak. A fa két neszből lett összeragasztva. A fához feltehetően a bőrt ragasztották, majd erre került a fém veret. A fa keresztmetszeti képe szórtlikacsú, ifcerlikacsokkal és likacssugarakkaiL A bélsugarak egysorosak. Az edények falán vermes gödörkék helyezkednek el. A fenti bélyegek és a keresztmetszeti kép összbenyomása alapján a rezgőnyár, a Populus tremula L. darabjára ismerhetünk. b) A másik lelet egy erősen oxidálódott vas töredéke, mellette aprócska fa maradványokkal. A fa szórtlikacsú, de az évgyűrűhatáron az edények méretbeli különbségeket mutatnak, magánosak, vagy ikerlikacsokat formálnak. A bélsugarak 1—6 sejt, vagy nagyon szélesek. Az edényeken helyenként létrás perforáció észlelhető. E jegyek alapján maradványunk a bükkfáiból, vagyis a Fagus ßüvatica Lnbőfl. származik. sz. sír: Egy 60—70 év körüli férfi sírja, melyből egy vaspántról származó fa maradvány, valamint egy lándzsanyél töredék került vizsgálatra. a) Az erősen oxidálódott vaspánt felületén 1—2 mm vastagságban fa részletek őrződtek meg. A fa keresztmetszeti képe likacsgyűrűs. A bélsugarak egy és soksejt szélesek. Az 'edények vastagfaMak. A tavaszi pasztában 2—3 sorban vastag tracheák helyezkednek el, majd ezután méretük hirtelen lecsökken, miközben számuk imegnő. Ez utóbbiak Y lalakú pasztában rendeződnek. A maradvány a magyartölgy, vagyis a Quercus farnetto TEN. bélyegeit viseli, mely a koporsó anyagául szolgált. b) A másik, e sírból származó leletünk egy lándzsanyél töredék. Fája erősen mállott, keresztmetszeti képe szórtlikacsú. Az aránylag apró tracheák az egysejt szélességű bélsugarak között hosszú sorokba rendeződnek és hosszú likacssugarakat alkotnak. Az edényeken létrás perforáció is észlelhető. A felsorolt bélyegek alapján a lándzsanyél a közönséges mogyoró, vagyis a Corylus avellana L. fájából készült. A mogyoró hosszú egyenes tőhajtásai révén szinte kínálja a lehetőséget az ilyen jellegű felhasználásra sz. sír: Egy 20 év körüM ifjú sírja, melyből igen ritka leletként egy nyílhegy szárának, töredékei láttak napvilágot. A fa töredékei erősen mállottak és ásványi sokkal telítettek. A fa szórtlikacsú, az évgyűrűhatárt a farostok erősen meglapult 3—5 sora jelzi. A tracheák magánosak, ikerlikacsok, vagy likacssugarak. Helyenként a válaszfalak szabálytalan elrendeződést mutatva likacscsoporiokat alkotnak. A bélsugarak 1—4 sejtsor szélesek, melyek közül az 1—3 sejt széleseik a gyakoribbak. Meta- és paratiraoheális parenchyma sejtek is gyakoriak. Az elmondott ismertetőjegyek alapján famaradványiunkiban a közönséges diófára, a Juglans regia L.-re ismerhetünk. A keresztmetszeti kép alapján a Salix nemzetségre is gondolhattunk volna, azon21