Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 13-14. (1979-1980) (Szombathely, 1984)
Régészet - Károlyi Mária: Későbronzkori településnyomok Hegyfalu határában (A Halomsíros kultúra újabb leletei Vas megyében)
bronzkori — lakotteágának is vannak nyomai: néhány itt előkerült gátai típusú töredék 65 jelzi ezt, az időszak végéről pedig késŐHmagyaradi típusú magas, ívelt nyakú, összenyomott testű, hasi törésvonalán bütyökdíszítést viselő füles korsó (régi lelt. szám: 54/941/19) és hasán három bütyökkel díszített füles kis edény (régi lelt. szám: 54/941/29) beszél. A telep bironz leleteinek részletes feldolgozása előtt a koszideri típusú kincsekből ismert két fémleletet 66 emeltünk ki mutatóba a raktári anyagból: egy horgonyalakú bronzcsüngőt (régi lelt. száma : 35/1941/49) és egy középtagos, áttört szfyalakú bronzcsüngőt (régi lelt. szám : 35/1941/47) (13. ábra 4—5). Szambáthely környékén szaporodó szórványos leletek jelzik, hogy a város tágabb körzetében valahol halomsíros telep vagy temető előkerülése várható. A város déli határához .tartozó Űjperint kistelepülés közelében nagyobb mennyiségű régészeti anyagot leletmentettem az 1970-es évek elején több éven keresztül. Itt a Perint patak síkságán fekvő kavicsbányában a kavicskitermelés közben ikisebb-nagyobb leletcsoportokhoz ért a földmunka, amelyekről azonban látszott, hogy nem eredeti helyükön maradtak .— ikultúrréteg nyoma sehol sem mutatkozott —, hanem folyóhordalékként a tiszta folyami kavicsban rakódtak le. Egy-egy ilyen kis lelethalam igen különböző korú darabokat tartalmazott: kerámiatöredékeket a lengyeii kultúrából, péoeli kultúrából, korai- és késő bronzkorból, késő bronzkori bronztárgyakat stb. E leletek közül emeltem ki két jellegzetes kerámiatöredéket, amelyeik a halomsíros kultúra időszakába sorolhatók: egy nagyobb urna nyak- és válltöredékét, melyet ritkán elhelyezett függőleges bordák sora és mélyen árkolt félköríves díszítés borít (12. ábra 1) és egy vízszintesen levágott peremű tál töredékét, melyet a peremiből laposan kiálló kis bütyök díszít (12. ábra 2). Korszakunkba kívánkozik még Szombathely környékéről néhány szórványos bronzlelet is: a szombathelyi múzeum régészeti gyűjteményének korai darabjai közül két sarkított bronz-balta, mindkettő a Perint patak régi — később kavicsbányának használt — medréből került elő 67 . Bóna I. a koszideri depothorizont bronzainak elemzéseikor említ meg e bronzművesség északi elemei között tömör kerek átmetszetű díszített karpereoeket Szombathely lelőhellyel 68 . B. Hansel pedig egy Bécsben őrzött szombathelyi lelőhelyű középbordás, kétszegecses tőrt közöl 69 . A város nyugati szélén fekvő Ólad peremtelepülés kavicsbányájában geológiai vizsgálatokhoz szükséges rétegmetszet készítése közben került elő 1978 őszén egy urnának mintegy felerésze. Az erősen kihajló peremű urna kihasasodását hegyes bütykök díszítik, míg nyakát körben vízszintesen árnyalt keskeny hegyes, bemetszett háromszögek sora borítja 70 .. Szinte azonos díszítésű urnát láthatunk a korai halomsíros időszakra keltezett szeged-bogárzói sírok anyagában 71 . Végezetül néhány bronzleletre hívjuk fel a figyelmet. Patek E. monográfiája a HA 2 — HB időszakra keltezhető lelőhelyek közé sorolja Kisunyom községet, ahonnan szórványként — lelőkörülmények nélkül — bronz kartekercseket ismertet 72 . Valójában a kairtekercsek lelőkörüliményeinek leírását a korai szakirodalom megőrizte számunkra, így már tisztábbá válik a kép leleteink eredetéről. Megyénk őskori történetéről 1876-ban jelent meg az első tudományos igényű összefoglalás 73 , mely az ekkor még területünkön jól látható földerődítéseket, halamsíroklat is számba vette. E munkából értesülünk először a kisunyomi és a szomszédos Ják község határában húzódó sírdombak soráról, sőt a szerző megemlíti, hogy amikor a vasútvonalat építették, egy sírhalmot szétszórtak és e megbolygatott halomsírból bronz kartekercs került elő. A kisunyomi szétrombolt halomsírról más helyen is megemlékezik, bővebb leírással: a halom köze154
