Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 13-14. (1979-1980) (Szombathely, 1984)
Régészet - Károlyi Mária: Későbronzkori településnyomok Hegyfalu határában (A Halomsíros kultúra újabb leletei Vas megyében)
sasodó félgömbös testű kis füles (korsó. 7 Ilyen korsónak hastöredékét emeltük kd a ház omladékai közül; az edény testarányai alapján csak ezzel a száj kiegészítéssel képzelhető el (I. t. 2). Korsónk szépen fényezett, sötétszürke színű. Középső bronzkori eredetű a nagy, lapos szűrőedénytöredék is, amelynek durvaszemcsés oldalán lapos fogóbütyök helyét láthatjuk. (II. t. 1). A rokon aunjetitzi kultúra telepleletei között szinte azonos darabokkal találkozhatunk 8 , de megvannak ezek a szűrőedények a magyarádi kultúra anyagában is 9 . A hegyfalui ház kerámialeleteinek nagyobb hányada már későbronzkori halomsíros jellegű emlékanyag. Töredékeiből rekonstruálható volt a házból előkerült két hasonló felépítésű öblös mély tál, melyeknek behúzott pereméből négy kis bütyök magasodik fel. A bütykök középvonalában borda húzódik végig, az egyik bütyök alatt mindkét edényen letört kerek ikás fül nyomait láthatjuk (II. t. 2—3. ill. 3. álbra 2—3). Felületük simított, színük sötét szürkésbarna. A csücskösen felmagasodó szájperemű tálak eredetének kérdése minden halomsíros emlékanyaggal foglalkozó kutatónál felvetődik. Kőszegi F. tanulmányában utal e tálak elterjedt használatára a halomsíros kultúra területén már a legkorábbi szakaszban. 10 A korai halomsíros szomolányi csontvázas temető félgömbös testű csücskös peremű táljai közel állnak a mi darabjainkhoz 11 , hasonló díszítésű táltöredéket láthatunk a halomsíros kultúra összegyűjtött budapesti leletei között is 12 , és az ausztriai halomsíros emlékanyagban 13 , de közelebbi hasonlóság kapcsolja őket a tiszafüredmajoroshalmi temető 58. sírjában talált kdíhajló csücskös peremű tálhoz 14 ; e magyarádi típusú tál s a vele együtt talált pseudo-litzen díszítésű füles korsó, valamint a bordadíszítésű urna alapján e sírt az ásató a halomsíros kultúra legrégibb temetkezései közé sorolja a Kárpát-medencében 15 . Szinte azonos formájú tálat a prágai Nemzeti Múzeum régészeti kiállításán láttam az aunjetitzi kultúra leletei között. A hegyfalui ház kerámialeletei között a legnagyobb méretű rekonstruálható edény egy bordásdíszítésű urna volt, amely formáját, díszítését tekintve is széleskörűen elterjedt a halomsíros kultúra leletanyagáiban. A sima peremű, hengeres nyakú urna erősen kihasasodik, vallanak vonalából bordakötegek indulnak lefelé, egy-egy bordakötegbeh 3—3 plasztikus bordával. Testének alsó részén a felület rücsközött, az urna egyébként simított felületű, színe szürkésbarna (III. t. 1—6. ill. 4. ábra 1.) A hármas kötegekből álló bordadíszítés, mely korábban a szomszédos területek középső ibronzkori anyagában is megjelenik 16 , más nyugat-dunántúli halomsíros szórványleletéken is előfordul. Urnánk alsó testének rücskös felületkiképzése nem egyedülálló jelenség, hasonló módon alakított urnát látunk az Észak-Alföld halomsíros leletei között is 17 . Hegyfalui házunk összegyűjtött kerámiaanyagában ezenkívül csupán egyetlen urnatöredéket találtunk: ez nagyobb nyak-válltöredék, melynek nyaki részén alig kiemelkedő bordaindítást láthatunk (V. t. 1). E töredék simított, sárgásszürke azonos íminőségű anyaga alapján ítélve összetart ózhat egy jellegzetes, belülről kinyomott hegyes bütyök díszítésű oldaltöradékkel (IV. t. 8). E két igen jellemzően kialakított darab lehetővé teszi edényünk képzeletbeli rekonstrukcióját: valószínűleg a halonisíros körben gyakrabban előforduló díszítésmód alkalmazásáról beszélhetünk ez esetben, mely borda illetve bordaköteg mezők bütyökdíszítéssel való variálását jelenti 18 . A tál- és urnatöredékek után szóljunk a finom kerámialeletek másik csoportjáról: a füles korsókról és kisebb-nagyabb csészékről, illetve ezekből származó töredékekről. Korsóink a halomsíros kultúra leletanyagában általánosan elterjedt típust képviselnek : magas, tölcséres nyakú, kihasasodó testű példányok, a peremből induló füllel, a nyakat a válltól éles törésvonal választja el, melyet 138
