Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 13-14. (1979-1980) (Szombathely, 1984)

Régészet - Károlyi Mária: Későbronzkori településnyomok Hegyfalu határában (A Halomsíros kultúra újabb leletei Vas megyében)

homokréteg osztotta két féltekére, amelyek közül a külső, nagyobbik fél több szenes, égett omladékot is tartalmazott (2. ábra 6. pont). Némileg más jellegű omladéktömeget figyelhettünk meg a keleti fal közepe táján (2. ábra 5. pont). Az itt talált agyagirögiök más összetételűnek látszanak, mint a falak építőanyaga. Az utóbbinál nagyobb fajsúlyú anyag vastartalmat és magas mésztartalimat is mutat

1 és mindenekfölött jellemzője az erős átégés. Talán tüzeléssel kapcsolatos mindkét fent leírt jelenség, legalábbis az utóbbiról ez a feltevés valószínűnek látszik. Lakóháztípusunk több vonásában is emlékeztet a Vargha László által rekonstruált barcai lakóházra

2

, bár annak cölöpös szerkezete és agyagtapasztású padozata itt nem figyelhető meg. A hosszú keskeny forma, nagyjából hasonló méretek, szinte azonos tájolás, a bejárat elhelyezése és az ugyanott feltételezhető külső kemence is a rokonság mellett szólnak. Mindehhez járul, hogy a Ibarcai lakóház ugyanazt vagy legalábbis időben közeli bronzkori periódust képviseli, mint hegyfalui építményünk, ahogyan ez a ház leletanyagának ismertetéséből majd alább kitűnik. A ház megmaradt leletanyagát a paticsos omladékréteg alól, illetve annak közelében a homokból bontottuk ki. Nagyon kevés állatcsonton kívül — amelyek közül említhető a tűzhely vagy kemence (?) közelében talált erősen átégett két szarvasagancs töredék (VII. t. 14—15.) — viszonylag gazdag és változatos kerámiaanyag jutott kezünkbe. A vizsgálandó kerámiaanyag egy részét mint szórványt kezeljük, mivel a ház alapjától több méter távolságban és több helyen is gyűjtöttük össze. Mindezek ellenére ez az anyag is figyelmet érdemel, mivel feltehetően a ház omladékának félretolásával leleteineik egy része is nagyobb körzetben szétszóródott és a szórványleletek zöme egy-két késővaskori kerámiatöredéktől eltekintve a ház leleteinek jellegével azonos. Az összeállítható illetve edényfornnák rekonstruálására alkalmas kerámialeletek zöme a ház omladékadnaik bontásából ikerült elő. Mindenekelőtt megállapítható, hogy ezek iközül néhány edénytípus középső bronzkori eredetű, a területünkön: Vas megye nyugati szegélyén a Rábáig

3 elterjedt Gátai kultúra köréhez köthető. A gátai jellegű leletek nem egyedülállóak lelőhelyünk tágabb körzetében. 1963-ban értesült múzeumunk arról, hogy a 84-es sopron—balatoni műút építkezésénél Hegyfalutól kb. 1 km-re keletre több régészeti lelet ikerült elő. A leírás lelőhelyünk keleti irányban való meghosszabbítására illik és érdekessége, hogy az előkerült keráimialeletek egy része gátai típusú volt. A Nemzeti Múzeum ebből az anyagból egy gátai urnát vásárolt meg

4

; a lelőhelyről felvett adatok között szó esik arról is, hogy az 1,5 m mélyről előkerült kerámialeletek nem sírokból származnak.

5 Vizsgáljuk meg közelebbről a hegyfalui bronzkori ház kerámiaanyagát. A fal omladékai alól előkerült legteljesebben összeállítható, friss törésnyomokat mutató edény egy szép formájú gátai típusú tál volt (3. ábra 1. ill. 1.

1. 1.), melynek tölcséresen kihajló pereméből négy kis fül indul és támaszkodik a vállra, ahol a fülek indulása alatt durván karcolt vízszintes vonal húzódik végig. A tál jól simított felületű, szürkéssárga színű. Gátai csoportunk eddig közölt leletanyagában több hasonló példánnyal is találkoztunk.

6 Néhány töredék, mely már a ház környékén került elő, hasonló típusú tálakból származik. Jellemzőjük a kihajló tölcséres szájperam, a középen elkeskenyedő szalagfül és a jól simított sárgásszürke vagy fényezett fekete felület (V. t. ,12. ill. VI. t. 1 és 3). A gátai típusú leletegyüttesek gyakori darabja a tölcséres szájú, alul kiha136