Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)

Természettudomány - Uherkovich Ákos: További vizsgálatok az Őrség nagylepkefaunáján (Lepidoptera). – Nyugatmagyarország nagylepkefaunája III.

diagramját megadom (8. kép). A ritka fajok közül néhányat fényképeken is bemutatok (9—10. kép). Lamellocossus terebrus F. — Szakonyfalu, 1977. VII. 12., Szalafő, 1976. VII. 4., Magyarszornbatfa, 1975. VII. 31., 1976. VI. 26. fénycsapda. — Kovács (1953, 1958) még csak egyetlen kaposvári adatát ismerteti. Azóta néhány helyen előkerült a Nyugat-Dunántúlon, sőt, újabban a Zempléni-hegységben is (Ronkay L. szóbeli közlése). Dél-Burgenlandban viszonylag gyakori (Issekutz 1971). Aplasia ononaria Fuessl. (9. kép) — Magyarszornbatfa, 1977. VI. 16., fénycsapda. — Első hazai előfordulásáról Kovács (1957a) számolt be. A Nyugat- és Dél-Dunántúlon az;óta többfelé fogták, elsősorban fénycsapdák (Sopronhorpács, Szombathely, Tanakajd, Szakonyfalu, Zalaerdőd, Pacsa, Szentpéterfölde, Erdősmecske), sőt Szeőke (1978) már a Mezőföldön (Agárd) is kimutatta. Másik hazai előfordulási területe az ország keleti része: Debrecen környéke, Tarhos (Varga 1960), Tarcal, Kállósemjén, Mikepércs, Gerla (fénycsapdák), Zempléni-hegység (coll. Ronkay L.). Azok közé a fajok közé tartozik, amelyek a Kárpát-medencét délnyugat és délkelet felől hódították meg (Varga 1963, 1964), és hazai elterjedési területük növekedése a jelenben is tart (7. a. kép). Scotopteryx moeniata Scop. (9. kép) — Szakonyfalu, 1977. IX. 2., fénycsapda; Szőce, 1977. VIII. 9., leg. Márton Zsófia — Hegyvidékeinken elterjedt faj, de általában nem gyakori. A Nyugat-Dunántúlon — hasonlóan több más hegyvidéki fajhoz — viszonylag alacsony magasságban is előfordul, ami itt teljesen megszokott jelenség. Nothopteryx carpinata Bkh. Szakonyfalu, 1977. III. 14. (2), Magyarszornbatfa, 1976. IV. 13., fénycsapda. — Korábban főleg hegyvidékeinkről ismert és ritkának tartott faj volt. Kitűnt, hogy az Alföldön és a Mezőföldön számos helyen előfordul (Nadap: Szeőke 1978; Tolna, Tarhos, Gerla, Tompa, Kunfehértó, Kömörő: fénycsapdák; Ásotthalom: leg. Uherkovich Á.). A Dél-Dunántúl dombés síkvidékein általánosan elterjedt. Calocalpe undulata L. (9. kép) — Szakonyfalu, 1977. VII. 26., Szalafő, 1976. VI. 25., VII. 11—12., 1975. VI. 15., fénycsapdák; Szőce, 1976. VII. 19., leg. Uherkovich A — Kovács (1953) még csak egy adatát vette fel a hazai nagylepkék jegyzékébe. A nyugati határszélen azóta számos helyen előkerült: a fenti lelőhelyeken kívül még Kőszegről (Rézbányai 1974), Tanakajdról, Farkasgyepüről, Szentpéterföldéről (fénycsapdák), újabban pedig a Dél-Dunántúlról (Mike, Bőszénfa—Rapolypuszta, Görgeteg, Kisdobosza: coll. Janus Pannoneus Múzeum, Pécs) és az ország északkeleti részéről (Zempléni-hegység, Szatmár-beregi sík). A Bakonyban is fogták (Herend, Ráktanya, Ronkay L. szíves közlése). Rézbányai (1976) szerint „Heide" komponens, de olyan helyeken is előfordul, ahol a Calluna nem él (7. b. kép). Lygris mellinata F. (9. kép) — Szalafő, 1975. VI., 1976. VI. 22., Magyarszornbatfa, 1975. VII. 5. (2), fénycsapda; Szőce, 1977. VI. 6. leg. Márton Zsófia. — Hazai terjedésével Kovács (1971) foglalkozik, majd újabb adatait Uherkovich (1978a) adja közre. Plemyria rubiginata Schiff. (= bicolorata Hufn.) (9. kép) — Szalafő, 1976. VI. 30., VII. 2., Magyarszornbatfa, 1976. VI. 23., VII. 5., 1977. VI. 12., VI. 15., fénycsapda. — Elsősorban a nyugati határ mentén és a Dél-Dunántúlon elterjedt ritka, égeren élő araszolólepkénk. Hazai elterjedési viszonyairól Uherkovich (1978a) ír, Ronkay L. szerint előfordul a Zempléni-hegységben is. Dysstroma truncata Hufn. — Szakonyfalu, 1977. IX. 16., IX. 26., Szalafő, 1976. X. 17., Magyarszornbatfa. 1976. IX. 7.. fénycsapda. — Elsőízben Kovács 79