Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)

Természettudomány - Uherkovich Ákos: További vizsgálatok az Őrség nagylepkefaunáján (Lepidoptera). – Nyugatmagyarország nagylepkefaunája III.

SAVARIA 11—12. KÖTET A VAS MEGYEI MUZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1977—78 TOVÁBBI VIZSGALATOK AZ ŐRSÉG NAGYLEPKE FAUNAJAN (Lepidoptera) Nyugat-Magyarország nagylepke faunája III. UHERKOVICH ÁKOS Tallós nyomdokain haladva 1974-foen kezdtem vizsgálni az őrség nagylepkefaunáját. Korábbi adatunk innét meglehetősen kevés volt: tulajdonképpen csak néhány adat Kovács (1953, 1956, 1958) faunisztikai munkáiban; Tallós (1958, 1959) igen érdekes, de sajnos nagyon hamar megszakadt kutatásai; valamint az Erdészeti Tudományos Intézet egyik fénycsapdája, amely Szakonyfaluból szolgáltatott adatokat rövid ideig. Az „Alpokalja" déli részének összes, akkor hozzáférhető lelőhely-adatát egy korábbi munkámban leközöltem (Uherkovich 1980c). E munka tartalmazza az Őrség területéről származó adatokat is. Az előbbi munka terjedelmi korlátok, valamint a kutatómunka kezdeti állapota miatt kizárólag faunisztikai adatközlő jellegű volt. Az ott közzétett 915 faj mintegy 5000 adata jó alapot teremt ahhoz, hogy állatföldrajzi-ökológiai értékelést végezzünk, és összehasonlítsuk területünket az ország egyéb tájaival, mindenekelőtt a közvetlenül kapcsolódó tájegységekkel. A vizsgált területek, módszerek Saját vizsgálataimat nagyrészt az őrség (és a Vendvidék) területén folytattam. Mivel növényföldrajzilag, éghajlatilag és többé-kevésbé geológiailag is azonos az őrség és a Vendvidék, az elsősorban néprajzkutatók által használatos második nevet mellőzöm a továbbiakban. Határait a következőképpen állapítom meg: nyugaton és délen az országhatár, északon a Rába folyó, keleten pedig a Velemér—Zalalövő—Körmend vonal. Keleti határa meglehetősen bizonytalan, fokozatosan megy át a Zalai-dombságba (Göcsej és Hetes), valamint a Kemeneshátba. Ugyancsak folytatódik az államhatárokon túl. Tengerszintfeletti magassága 200—350 méter, lapos dombhátak és völgyek váltakoznak rajta. A kiemelkedések a terület nyugati részén jelentősebbek. Éghajlatát jól jellemzi az igen nagy csapadékmennyiség — megközelítőleg 1000 mm évi összeggel az ország legcsapadékosabb vidéke —, a kiegyenlített hőmérsékletjárás, a kevés napfényes óra (az országban itt a legalacsonyabb). E sajátságai alapján az ország leginkább atlantikus éghajlatú tája. Az őrségi nagylepkefaunát a következő helyeken vizsgáltam (1. kép): 1. Szakonyfalu. A község szélén fénycsapdát működtettem 1977-ben. Elhelyezése nem volt kedvező, mivel északnyugati lejtőn állt és az északi szél zavarta működését (2. kép). Eredeti terveim szerint ez a csapda a régi, ÉRTI által működtetett csapda helyére került volna, ott azonban nem vállalták keze67