Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)

Jelentés a Vas megyi Múzeumok 1977–78. évi munkájáról - Savaria Múzeum, Szombathely - Néprajzi Osztály (†Bárdosi János)

1977-ben Szalafő Pityerszerén — az egykori pásztorház helyére — felépítettük az 1973 decemberében lebontott Papszer 13. számú lakóházat, melynek külső-belső sározására, óljának megépítésére csak 1978-ban került sor. Kijavítottuk a Pityerszer 12. sz. ház favágószán jenek tetőzetét és tovább folytattuk a Felsőszer 5. sz. lakóház helyreállítását. A Pityerszer 1. és 3. sz. lakóház helyiségeinek berendezési anyagát kiegészítettük és így Д977. május 9-én sor kerülhetett ünnepélyes megnyitásukra. Azóta a pityerszeri műemlékegyüttes egy gondnok (ill. idegenvezető őr) segítségével, szabadtéri néprajzi múzeumként rendszeresen üzemel. Cákon a már korábban megvásárolt és helyreállított 16 pince közé 1976-ban felépített 3. és 10. sz. egysejtű boronafalu pincéket sároztattuk és meszeitettük, majd megkezdtük berendezésüket, melyek azonban még kiegészítésre szorulnak. Az itt kiállításra kerülő szőlészeti és borászati felszereléseiket szeretnénk mind Kőszeghegy alj a községeiből összegyűjteni, hogy a múzeumi törzsanyagból minél kevesebbet kelljen pótolni. A cáki pincesor egy gondnok alkalmazásával, 1977 májusától szabadtéri néprajzi múzeumként működik. Decsi Gyula segítségével 1978-ban restauráltuk és konzerváltuk Hegyhátszentpéteren, a Béke u. 86. sz. lakóház festett faonmát, amit az Országos Műemléki Felügyelőség az 1964-es helyreállítás során szakember hiánya miatt nem végeztethetett el. A helyi sajtó által már az előkészületek idején. „Hegyháti tájházként" emlegetett falumúzeum október 29-i ünnepélyes megnyitására — az egyes helyiségek funkcionális berendezése mellett —, az épületet utca felől reprezentáló orom helyreállítása nélkül aligha kerülhetett volna sor, mivel az egyrészt a napfény, (másrészt a korábbi beázások következtében az eredeti színeit szinte teljesen elveszítette, kifakult, a festék lekopott. A múzeumfaluban megkezdtük az 1976-ban lebontott Szalafő, Papszer 21. sz. lakóház építését, mely az elkészült rekonstrukciós tervek alapján, füstöskonyhás, kerített ház lesz, az elkövetkező évek építőmunkája során. A pincével együtt 5 helyiségből' álló — helyszínről beszállított — lakórész falazatát 1977ben megépítettük. 1978-foan elkészítettük a födém- és tetőszerkezetét, amit az oromfestés és konzerválás után zsúpoltattunk is. Megépítettük a füstöskonyha tűzhelyes, katlanos kemencéjét, a szobai cserépkályha padkájával együtt, a kiegészítő gazdasági épületet pedig részben leaJapoztattuk. E ház pincéjének kialakításával egyidejűleg elvégeztettük a farkasfai (hajlított lakóház környékének tereprendezését, döngöltettük és sároztattuk helyiségeinek padozatát, istállójában 2 jászolyt építettünk. Közben végeztettük a szélviharok által megrongált tetőzetek zsúpolásának javítását. 1978-ban lebontottuk és a múzeumfaluba beszállítottuk Felsőszölnökről, a Jánosbegy 134. sz. hajlított lakóházat és gazelasági épületét. Ezek elhelyezésére, illetve felállítására ugyan csak a II. építési ütem területén kerülhet sor, lebontásuk azonban szükségszerű volt, egyrészt az épületek összedőlő — szinte életveszélyes — állapota, másrészt a tulajdonos halála miatt. Megvásárlásra és bontásira előkészítettük Nemesbődön a Dózsa Gy. u. 16. sz. kéttorkos pajtát, valamint SárfimizdÓn, a Kossuth iL. (u. 46. ((40) sz. hajlított lakóházat. Az utóbbi különösen örvendetes számunkra, mivel a tulajdonos makacssága és az épület rendkívül rossz, düledező, tető nélküli állaga miatt, már elveszettnek tulajdonítottuk, pedig terveink szerint az első portán szerepel, a múzeumfalu I. építési ütemének utcasorában. Közművelődési tevékenységünk során,, továbbra is fontos feladatnak tekintettük a társadalmi gyűjtők szervezését, valamint a megyénkben működő néprajzi és honismereti szakkörök, kis muzeális gyűjtemények, falumúzeumok ve617