Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)

Gyógyszerészettörténet - Zboray Bertalan: A magyar gyógyszertárak segédeszközei a századforduló táján

nyeges része a két, egymásba illő fémhenger. Ha a dugattyúszerűen működő hengert — gombjánál fogva — lenyomjuk, a levegő a henger aljához forrasztott csőbe tódulva, a lapított végen át az alá helyezett capsulât kinyitja. Megemlítem még GYUROVITS GYULA nagykárolyi kollégánk találmányát <5. kép), ö a levegő befúvás helyett oly uniódon ajánlja a capsulák kinyitását, hogy az expediáló jobb kezére húzza a képen látható és néhány mm vastag, sárgarézből készült eszközt, mely egyszer derékszögben hajlított, végén laposra kalapált részével alkalmas a capsula kinyitására. Az eddigiekben a capsulák kinyitásának problémájával foglalkoztunk. Lássuk ezután a porok elosztásának kérdését. A Gyógyszerészi Hetilap 1900. évi lapjain CSAJKA JENŐ gyógyszerész egy kb. 15—20 ram hosszú v alakú eszközt (6. kép) ismertet, amely feleslegessé teszi az általánosan használt porosztó kártyákat. A nikkelezett vályú egyik oldalán forgó sarokkal jbíró- ki- és befordítható háromszög alakú lemezkék sorakoznak egymástól egyforma távolságban. A lemezkéket kifordítva (az első kivételével!) az elosztandó port a vályúban egyenletesen elsimítjuk, az osztó lemezeket behajlítjuk, majd a vályút kézbe véve, mutatóujjal a lemezeket egyenkint kifordítva — az elosztott port a jmásik kézben tartott capsulákba csurgatjuk. Még az első világháború ideje alatt KAZAY ENDRE is szerkesztett porosztó készüléket {7. kép), mely a leírás szerint egy a 7-es számú pordoboz nagyságának megfelelő nikkelezett fémszelence, amelyben a középen elhelyezett tengely körül, sugárirányban elhelyezett 15 egyenlő rekesztékű korong forgatható. A szelence falán a rekesztéknek megfelelő nagyságú nyíláson át az elosztott por a doboz tölcsérrészén át a másik kézben tartott capsulákba tölthető. A készüléket jobb kézben tartva, mutatóujjal a korongot forgatva, a porokat egyenkint a capsulákba csurgatjuk. A cikk végén a szerző sajnálattal jegyzi meg, hogy készülékét gyakorlatban bemutatni nem tudja, mert a háborús viszonyok miatt — nem kapott vállalkozót aki a készüléket szériában gyártotta volna! A porelosztás kérdése e javaslatok után a két háború között sem került le a napirendről. A Gyógyszerészi Közlöny 1938-as évfolyamában lapozva találtam HEINZ ((HUNFALVI) GÉZA ismertetését egy általa szerkesztett és SchuLek professzor által is kipróbált kis készülék ((8. kép) leírását. A készülék két részből áll. A kép bal oldalán látható vályúszerű részbe öntjük az előzőleg gondosan összekevert elosztandó port, majd a késsel laposra simítjuk. A jobb oldali rész tölcséreire előzőleg ráhúzzuk a capsulákat, majd a két rész egyesítése után a megfordított vályúból a már elosztott por a capsulákba ömilk. ; A desztillálás eljárása (ősidőktől fogva klasszikus művelete volt a gyógyszerkészítésnek. Ma már múzeumokban láthatók azok a fa- vagy széntüzelésű ónozott rézkazánok, melyeknek szintén fém sisakján át a vízgőz a mellette áUó hűtőedény csőkígyójába torkoUott s itt lecsapódva a szedő edénybe csurgott. Bemutatom PRAY VALÉR gyógyszerész kollégánk által 1912-ben szerkesztett készülék rajzát i(9. kép). Ez a készülék már gázt használ a kazán fűtésére, s a kazán és a hűtő között a felmelegedett hűtővíz visszavezetésére szolgáló kis tartály látható, mely a kazán vízének pótlását van hivatva biztosítani. A cikkíró azt is közli, hogy a készülék napi 185 liter vizet szolgáltat s ára 180 Korona. A IV. kiadású Gyógyszerkönyv az injectiók készítéséhez elrendelte a kétszer desztillált víz használatát. Ez a rendelkezés szükségessé tette a gyógyszertárban alkalmilag előállított desztillált víz újbóli lepárlását, egy kisebb kapacitású, de mégis biztonságosan működő készülék alkalmazásával. E célból jelent meg a Magy. Gyógysztud. Társ. Értesítője 1931. évf.^ban dr. VÉGH ANTAL 441