Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)

Gyógyszerészettörténet - Benkő Ferenc: Hogyan bánjon az orvos a patikusokkal? – Fr. Hoffmann „Medicus politicus”-ának regulái

SAVARIA 11—12. KÖTET A VAS MEGYEI MUZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1977—78 HOGYAN BÁNJON AZ ORVOS A PATIKUSOKKAL? — FR. HOFFMANN „MEDICUS POLITICUS"-ANAK REGULAI* BENKÖ FERENC I. Frigyes Poroszország királya és Brandenburg választófejedelme 1694ben Halléban Academica Fridericiana néven egyetemet alapított. Még az alapítási év nyarán sikerült megnyernie Frigyesnek új egyeteme számára a korabeli orvostudomány két kitűnőségét: Georg Ernest Stahlt (1660—1734) és Friedrich Hoffmannt (1660—1742). A két professzor a teljes orvostudományt előadta. Munkájukban az un. „doctores legentes" segítettek.

1 Stahl nevét mindenki ismeri, aki valaha kémiát tanult, ö eszelte ki a flogiszton teóriát. Tévesnek bizonyult elméletét Lavoisier döntötte meg és ezzel lerakta a modern kémia fejlődésének biztos alapjait.

2 Stahlnak mégis érdeméül tudják be, hogy először helyezte közös alapokra a kémia szerteágazó jelenségeit és azonos elvből kiindulva próbálta azokat magyarázni. Hoffmann neve előző gyógyszerkönyveinkből is ismeretes a patikusoknak. Még az 1934-es kiadású IV-ik gyógyszerkönyvünkben is (hivatalos volt a 3 rész tömény szesz és 1 rész éter keveréke, a népszerű kézieladási szer: a Hofifmann-csepp, amelyet eredetileg б vezetett be a gyógyászatba, sőt saját kis láboratóriumában előállítva, forgalomba hozott. Gykv-i nevén: Spiritus aethereus = éteres szesz, ill. Liquor anodynus Hoffmanni, vagy Liquor anodynus mineralis Hoffmanni, melyet \ß. Ph. Hung. II. Hoffmann fájdalom-enyhítő cseppjeinek nevez. Az 1936-ban kiadott Mikó kommentár szerint alkalmazása: „Belsőleg kólika, gyomor- és epegörcsök, valamint szívgyengeség ellen, külsőleg bedörzsölésre, ájulásnál és nehézlégzésnél szaglószer."

3 Ugyanígy ír róla Issekutz is.

4 „Egyes vidékeken, mint Észak- és Északkelet-Magyarországon a köznép élvezeti szerül használta mint bódító italt."

5 Különösen a cigányság körében volt elterjedve. A gyógyszerkönyvekből lassanként kimaradva, háziszerként mintegy 200 évig volt a Hofíflmann-csepp használatos gyógyszer. Hamarabb, a második magyar gyógyszerkönyvben <1888) ïejezte be pályafutását a Balsamum vitae Hoffmanni, vagy Mixtúra oleoso /balsamica, magyar nevén Hoffmann életbalzsama, mely Spir. aromaticusban oldott levendula-, citrom-, majoranna-, szerecsendió-virág-, tfahléj- és tisztított borostyánkő olajat ((Ol. succini rectificat.) és perui balzsamot tartalmazott. A Baloghkommentárban

6 hatásáról azt találjuk, (hogy az kissé izgató. Szagolásra, bedörzsölésekre és mosóvízbe alkalmazták. A két professzor Stahl és Hoffmann felfogása az orvostudomány kérdéseiben erősen különbözött, ami élesebb vitákra, szenvedélyes szóváltásokra * (Ezen dolgozat rövidített formában elhangzott a budapesti Congressus Pharmaceuticus Hunganicus VII. (1979. szeptember 24—29) alkalmával „Hogyan bánjon az orvos a patikusokkal? — Fr. Hoffmann "Medious poldticus"-ának regulái" — cím alatt.) 427