Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)

Természettudomány - Kiss Tamás: Az Alpokalja epifiton zúzmóvegetációjának mennyiségi és minőségi elemzése

A táblázatból a különböző héjkéreg-típusok előfordulási gyakorisága alap ján következtethetünk a zuzmóvegetáció hasonlóságára, különbözőségére. A ró­mai számok az egyes Sörensen-index intervallumokat jelölik, a sor számai pe­dig a rhitidoma-típusok lehetséges kombinációit tartalmazzák. Az oszlopok számadatainak alakulása szemléletesen mutatja, hogy a különböző héj kéreg­típusú párok mely Sörensen-index csoportban fordulnak elő legtöbbször, me­lyekben hiányoznak, vagy éppen átmeneti értékeket mutatnak. A mátrix érté­kelésénél az 1. és ( a 3. táblázat adatai egyaránt felhasználhatók. Például, ha \a 3—4 pár előfordulási értékeit vizsgáljuk rögtön szembetűnik, hogy azon Sören­sen-index csoportban fordulnak elő együtt legtöbbször, amelyekben a fák zuz­mó vegetáció ja közötti hasonlóság csekély. A Sörensen-index növekedésével együttes előfordulásuk rohamosan csökken. Hasonló képet mutat a simakérgű lombos fák és a repedezett kérgű lombos fák összehasonlítása is. Ha az 1—3 oszlopot összehasonlítjuk a 3—4 oszloppal, a többi táblázattal összhangban meg­állapíthatjuk, hogy a simakérgű lombos fák és a repedezett kérgűek zuzmóve­getációja kevésbé hasonlít egymáshoz, mint a repedezett kérgű lombos és tűle­velű fák zuzmói. Ha például előbbi állításunkat a 2. táblázat segítségével kont­rolláljuk, rögtön láthatjuk, hogy valamennyi simakérgű fán a Pa alkatú telepek száma 3 vagy annál kevesebb, a Ra alkatúak száma maximálisan 4, az Usnea alkatúaké pedig 0. Ez a kép ellentétes a repedezett kérgű fák életforma-spekt­rumával. A jmátrix táblázatból is kiderül, hogy a Castanea sativa és Pinus sil­vestris tönkök zuzmóvegetációja közötti hasonlóság (V. Sörensen-intervallum, érték: 0,421) nagyobb, mint az azonos fajok törzsei és tönkjei között. (III. Sö­rensen-csoport, értékek: 0,275 és 0,294). A táblázatok használatával természete­sen további összehasonlító és elemző munka végezhető. összefoglalás Amint azt az eredmények is kifejezik, a rhitidoma jelentős ökológiai fak­tor az epifiton zuzmók számára. Az elvégzett kutatások azt igazolják, hogy a gazdanövény-specifitás problémája, lényege nam egyes fajok szintjén ragadható meg, hanem sokkal inkább a hasonlósági indexek és életforma-analízisek alap­ján. Cönológiai szempontból is igazolt tény, 'hogy bizonyos társulások, pl. a Graphis scripta szinuzium kimondottan a sima kérgű fákra jellemző, míg má­sok, mint a Cladonietum delicatae asszociáció a tönkfelületeken alakulnak ki. A tanulmányban különös hangsúlyt kapott a Castanea és Pinus tönkök zuz­móvegetációjának összehasonlító elemzése. Ennek során világossá vált, hogy a tönkök zuzmóvegetációja a különleges ökológiai adottságok miatt, még fenyő és lombos fa relációjában is rendkívül hasonlíthat egymásra. Az életforma-elemzés is megerősítette a rhitidoma, mint ökológiai faktor jelentőségét. Jelen közlemény is hangsúlyozni kívánta a kvantitatív jellegű ökológiai ku­tatások jelentőségét, amelyek segítségével, a hagyományos florisztikai elemzé­seknél sokkal használhatóbb információk birtokába juthatunk. Különösen nagy távlatok mutatkoznak az indikátorszerepre alkalmas rendszerek ökológiai ku­tatásában. Mint az első hazai kvantitatív jellegű zuzmóökológiai tanulmány, az alkalmazott módszerek által szabott korlátok: között, az említett célt tűzte maga elé. 42

Next

/
Oldalképek
Tartalom