Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)

Helytörténet - Bariska István: A kőszegi pestisszobor szobrászának felfedezése (Servatius Leitner soproni mester kőszegi munkájáról)

foglalta legutóbb össze azt is, hogy a betegséget és halált az archaikus hiedelemvilág a nyíl művének tulajdonította. így hozták Sebestyén alakjával is kapcsolatba, s pestis nyila ellen az ő védelmét kérték a 17, századtól. A Szent Sebestyén-ábrázolás művészek számára hálás téma volt. A vonagló, haláltusában görcsbe ránduló, félig lemesztelenített test ábrázolása a mesterségbeli tudás igazolására is alkalmat adott. Ezzel a lehetőséggel élt Servatius Leitner is. Sebestyén-figurája az egyébként aktív, cselekvő szobrai közt a legmozgalmasabb. A (hét nyílvesszővel átdöfött testet az összecsuklás pillanatában ragadta meg. Sebestyén feje balra hanyatlott; jobb kezével tarkójához kapva, ballal némiképp támaszkodva,, végtagjaival kétágú cölöphöz kötözve, egész testében egy kicsit hátradőlve, szemét lezárva, egyetlen, még ellő erőt kifejező jobb lábára támaszkodva ábrázolta a (mester. A mellékfigurák közt ezzel az élet s halál határán küszködő tartásában a legelevenebb az övé lett. Kifejezetten pestisszobrok kedvelt szentjét fogalmazta meg reliefben Servatius Leitner a kőszegi pestisszobor posztamensének nyolc szöglietű, frontális falán: szicíliai Szent Rozália alakjában. Rozália élete legendaszerű. Előkelő család sarjaként a szicíliai udvarban nevelkedett. A 12. század derekán halt meg teljes magányban Palermo mellett Monte Peliegrino egyik barlangjában. Egyik példabeszéd szerint 1624-ben ő mentette meg Szicíliát a fekete haláltól. Barlangkörnyezetével együtt ábrázolják, ezért került általában reliefekre. Kőszegen Leitner mester a halott Rozália alakját jobb kezére s három sziklatömbre támaszkodva, lezárt szemeikkel, bal kezében feszületet tartva, fekvő helyzetben lábait kissé térdben felhúzva felhőszerűen gomolygó, nagy lekerekített kőtömbök közé foglalva ábrázolta. Bálint Sándor megjegyzi, hogy kultuszát Eszterházy Pál nádor gyökereztette meg hazánkban a Fraiknó (mellett i(Forchtenstein) húzódó hegységre épített Rozália-kápolnával (1666).

12 A közeli Kismarton is 1713-ban határozta el, hogy többek közt Rozália tiszteletére is szobrot emel. Kőszeg pedig 1693-tól az Eszterházy-családé, pontosabban nem a polgárváros, hanem a tőszomszédságban álló vár 'és a hozzá tartozó uradalom. A Rozália-kultusz közvetítésében, különösen gyors nyugat-jmagyarországi elterjedésében minden bizonnyal ez a körülmény döntő szempont lehetett. I (6. sz. kép: Szicíliai Szent Rozália reliefje a kőszegi pestisszobor posztamensén. Kultuszát az Eszterházyak terjesztették el Magyarországon.) Rendkívül érdekes azonban a szobormű, a posztamens hátsó frontján álló két szobornak, Szent Józsefnek és Nepomuki Szent Jánosnak megfaragása, kultuszuknak főleg a Habsburgok által történt elterjesztése. Nehezen találunk arra magyarázatot, miért és miként maradhatott ki Nepomuki Szent János neve Servatius Leitner szerződéséből. Feledékenységről szó sem lehet. A három szent nevét leírva ugyanis a negyedik megjelölésébe is belekezdett, de az *„S"Sz(ent) betűnél tolla elakadt. Nehéz kiikerülni a kombináció veszélyét, de elkerülni is nehéz egy csábító, némi magyarázattal szolgáló gondolatot is. A hátsó frontra került két szobornak van egy közös vonásuk, ez pedig a Habsburg közvetítés. A kőszegi pestisszobor felállítását 1710 novemberében (határozta el a kőszegi belső tanács, élén a katolikus Krugovich Mihály városbíróval. A tizenkét tagú senatusban akkorra már csak három lutheránus tanácsnok volt. Legfeljebb hárman emelhették fel tiltakozó kezüket a nagy többségben levő katolikus senatortársakkal szemben, akik mögött azonban ott állt immáron a Rákóczi-szabadságharc 374