Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)

Helytörténet - Bariska István: A kőszegi pestisszobor szobrászának felfedezése (Servatius Leitner soproni mester kőszegi munkájáról)

említette, hogy kénytelen volt részben kifizetni a kőfaragót, „ ... hogy a többi munkát egyáltalán befejezze, hogy az enyémmel együtt elszállíthassák.. .".

6 Erre azonban nem kerülhetett sor. Kőszeg ugyanis nem tudta előteremteni a kért összeget. Többek közt azért stem, mert nem adóztathatta meg az egész várost, kiváltképpen nem a lutheránus kösséget. Jó egy esztendő múltán, a szobor félállítása után közvetlenül a még mindig fennálló adiósság törlesztésére „fogadalomból, s nem kötelességből" rendelte lel az ismételt adószedést: „Leven azonban mégh ia N.Külső Város Piarczon erigálit Statua iránt az kép és kőfaragónak bizonyos sum(m)a pénz Restantiaban, a N. Város Cassájában pedigh nincsen; arra nizve jónak Ítélte lenyi a iN. Magi(ist)r(at)us, hogy mégh két Etmbersighes Ember által per modum Elemozynae a ki mit akar adnj ex devotione, et non ex debit о a Városson szedessen pénzt; az Melyes rendeltetett Szolderer Bertalan, és Szailer János Ur(am) el Ivivén I(ste)n eö Sz : Fölsighe az tett votum után.. Г? A kőszegi pestisszobrot 1713. szeptember 13-diika és október 30-dika között állították fel e jelenlegi helyén. Ez alatt az idő alatt Servatius Leitner szobrász és a soproni kőfaragó a kőszegi „Arany Strucc"-hoz címzett vendégfogadóban kapott szállást és ellátást. Eközben két napra Szombathelyre is átutaztak. A két soproni mesternek azonban tizenöt napra volt szüksége a szobor felállítására és a végső simításokra. Ezúttal nyilván a szerződésben említett feltételek szerint cselekedtek, tehát Vas- és tfiémeszközök használata nélkül emelték fel Kőszeg első, ismert köztéri szobrát.

8 , (2. sz. kép.) Felvétel az 1713 októberében felállított kőszegi Szentháromság-szoborról, alkotója a soproni Servatius Leitner) I A kőszegi pestisszobor műleírását maga Servatius Leitner végezte el első alkalommal. A szerződésben ugyanis a tervezett szobor adatait is megadta. Eszerint a teljes szobormű „jó négy |ölP magasságba (emelkedik. Egy osztrák öl 1,89 méternek felelt meg. Átváltás után sem kapunk azonban pontos adatot, hiszen éppen a mester figyelmeztetett arra, hogy a 7,60 méteres magasságnál a valóságban többről van szó. Ügy fogalmazott, mintha azt mondta volna, hogy valamivel több is, mint négy öl. A szerződésben azonban részletezte az általa három részre tagolt szobor arányait is. Az egyes szoborrészek nagyságát lábban és hüvelykben adta meg. Egy lábra 0,31 métert, egy hüvelykre pedig ennek tizenkettedrészét számíthattunk', így a kilenc láb hat hüvelyk magas posztamens, a tizenkét l'áb, sőt tizenkét és fél láb magas oszlop a derékpárkányzattal együtt, valamint az öt és fél lábnyi Szentháromság-ábrázolat összesen nyolc és tfél métert tesz ki. Ezt kell tulajdonképpen érteni a „jó négy öl" magasságon. i A három szoborelem közül kétségtelenül a Szentháromság-ábrázolat a legigényesebb s legfinomabb. Bálint Sándor említi kitűnő két kötetes „Ünnepi kalendárium" с művében, hogy XIV. Benedek pápa a Szentháromság ábrázolására a Gnadenstuhl ikonográfiáját javasolta (1745), amelynek születése már a 13. századra tehető. Eszerint „trónszéken ül a tiarás, pápai süveges Atya, ölében a keresztrefeszített fiú, fölöttük pedig galamb képében a Szentlélek".

9 Ez a változat érvényesült a 18. század első félében felállított magyarországi Szentháromság-ábrázolásokban is. A három alak elhelyezése azonban a kőszegi szoborkompozíción más, hiszen a Szentléleket szimbolizáló galambot nem abba a tömbbe faragta bele, mint az Atya és Fiú alalkját, hanem egy szinttel lejjebb, a tulajdonképpeni oszlopfőbe. (3. sz. kép: A kőszegi Szentháromság szobron a galamb szimbólumot a két főalak alá, az oszlopfőre faragta ki a mester.) 367