Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)

Néprajz - Dömötör Ákos: Nagy István meséi

Nagy István repertoárjában a tündérmesék között megindult valamiféle rendszerképződés az újjáalkotás folyamán működő emlékezet hatására, de ez a tendencia nem terjedt ki az elibeszélőanyag többségére, hanem kezdeti szinten rekedt meg. A személyek és tárgyak állományát jelentő motívumok igen eltérő építőkockákat jelentenek az elbeszélő néphagyományban. Archaikus elemet képvisel a „fejbe nézés" motívuma, amely folklórunkban mind mesében, mind balladában előfordul : „A feleség az ágy szélén üldögélt, egy öregember pedig f eküdt az ágyban. És a felesége éppen az öregember fejét motoszkálta, az öreg fejében keresett valamit."

43 A „fejbe nézés" motívuma több mesetípusiban is szerepel (AaTh 300, 480), ezért egy változtató előadói alkat esetén különböző típuskombihációnak, cselekményhalmazok újt&zerű kiindulópontja lehetne.

44 Mégsincs így, mert Nagy István ímegőrző reprodukáló alkotásmódjában ennék a motívumnak megszabott helye van a cselekménysorban. Hasonlóan régi és keleti házasságot előkészítő szokásban leli magyarázatát a vőlegény kőpadon ülésének motívuma, amely az uraiújfalusi mesemondó előadásában következőiképpen hangzik: „...itt van az erdőben egy kőpad. Azon üldögél egy öreg vőlegény ezer esztendője. Az minden titkot tud a világon, csak hármat nem."

45 A keleti szokás szerint a vőlegényjelöltnek vagy kérőnek a lányos ház kőpadjára kellett ülnie. A perzsa mesében a szegény, de nagyratörő fiú anyját küldi el kérőként a sah házához. A megszeppent anya a kérők padjára ül az uralkodó palotája előtt.

46 Az azerbajdzsán mesében pedig Iszkender sah apjának kérői, amikor az iszfaháni császárhoz érkeznek, kihallgatás előtt leülnek a kőre.

47 Nyilvánvalóan ezek az archaikus keleti motívumok külföldi mesegyűjtemények magyarra fordított ponyvaváltozatai révén terjedték el. A mesemotívumok szokáshátterének ismeretlensége különössé tette a történeteket, és a paraszti hallgatóság számára a mágikus fantasztikum legfeljebb az élő néphagyomány illúziója volt. Az élő keleti népi tradícióval csupán tipológiailag egyező, „felújított" Nagy István-i mesekincs az uraiújfalusiaknak a szórakozás polgári formája felé tolódást jelentette. A hallgatóság ösztönösen érezhette a felújuló népköltészeti elemek előadásakor a hagyományvilág felbomlását, miközben egyre logikusabbá, merevebbé vált az elbeszélő motívumok és típusok lánca. Az ember és állatszereplak rendeződésében bizonyos szabályként a hármasság emelkedik ki. A hősök tagolásában kedvelt a „három fiú" motívuma,

48 és az állatsógorok (farkas, holló, sas) ugyanennyien vannak.

49 A hármasság tehát azonos és különböző élőlények rendezőelve. A szerep azonossága teszi lehetővé az említett esztétikai tendencia kiterjedését. Nagy István tündérmeséiben elterjedt a nemesfémekkel, különösen az arannyal való értékkifejezés, ill. személyimegjelölés. Az aranyhal, aranykecske, aranyszamár vagy „bűvös aranszamár"

50 mellett előfordul az ezüst kakas, az ezüst vár

51 motívuma. A drágaságot jelentő anyagok esetében hol érvényesül, hol pedig nem à hármas rendezőelv. A színek közül mesemondónk a feketét kedveli és használja. A fekete orrú herceg embereket rabol (és változtat át.

52 Éjfélen pedig fekete vászon köpeny van.

53 Ritkább szín a piros: előfordul pl. Hajnal piros bársony köpenye esetén.

54 A méretek hiperbolizációját jelenti az óriáshalak királyának motívuma.

55 312