Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)

Néprajz - †Bárdosi János: A felsőszölnöki szlovén füstösház

ban. A' Gyermekeknek, ha már felserdültek is, semmi különös ágyok vagy agyi ruhájok nincsen, hanem ki a' padon, ki a' kemencze' háta megett, egy rongyot vetvén feje alá, édesdeden el nyugszik, jobbat sehol sem látván, puhább ágybt nem kíván."

44 Csaplovits János 1828-ban „A Magyar országi Vendus Tótokról" címen majdnem egész terjedelmében közölte Kossits József alsószölnöki plébános „valóságos ethnographiai Remek" értekezését, melynek első fejezetei a Kedvesfcedőben már pár évvel korábban megjelentek.

45 Kossits hosszú ideig élt Alsószölnökön és Felsőszölnökön, sokait foglalkozott a hazai szlovénség kulturális problémáival. Éberszemű kutatóként sok érdékes adattal gazdagította a vendekre vonatkozó ismereteinket. Az említett értekezésében foglalkozott a másfél évszázaddal ezelőtti vend házakkal is.

46 E fejezet témánkra vonatkozó fontosabb részeit Csaplovits fogalmazása, leírása alapján idézzük az alábbiakban. „A' Vendusok lakásaik 's házaik igen szegények 's együgyűek áltáljában. A' rónán lakó, 's hegybéliék mind eddig merő fenyőfából építenek mindenütt, csak talpfájok tölgy vagy gesztenye fa. Azonban a' fának megkímélése 's a' tűz veszedelme eltávoztatása mdatt, a' maga Uradalmában az A. Szolnoki tulajdonos, Gróf Battháni Aloyz, egynehány esztendőik előtt az új házakat többé nem fából, hanem vagy téglából vagy mórból parancsolta építetni, resolválván hiv jobbágyainak kegyelmesen elegendő szalmát a' mórházaikhoz; állanak is ihiár, kivált A.Szölnökön ilyen szapora házak."

47 Számunkra itt nagyon lényeges a falazat anyagának megváltoztatására irányuló törekvés, még akkor is, ha ez uradalmi parancsra történt, az 1820-as évek közepe táján, az addig egységes boronafaki építéstechnika rovására. ,,A' hegybélieknek egy fa ház nem sokba kerül, mert ha magának nincs is elegendő hozzá való fája, kap a' szomszédoktól ingyen, kik segítik is (neki azt hordani. De bezzeg a' rónán lakóknak erszények megérzi az építetést; mivel magoknak nem lévén erdejek, mesziről kelletik a' fát öszvehordani, és még is szebben 's költségesebben szokták felállítani, mintsem a' hegybeliek, mind házaikat, mind pajtáikat, követvén ebben többnyire a' szomszéd

1 Stájerek módját."'«' A szomszédos stájer építési módok követésén túlmenően, figyelmet érdemel a fejlődésben előbbre járó síkvidéki és az elmaradottabb 'hegybéli területek építkezésére vonatkozó megkülönböztetés, amely a további szövegrészekből még jobban kitűnik. ,,A' házakat szélesen faragott gerendákból rakják öszve, egyik végét a' másikával keresztibe tévén, és öszveeresztvén, úgy hogy a' ház külső szegletein a' két oldalról kiálló gerenda végek kettős lajtorját formálnának, ha csak azokat, kiváltkép a' (rónaiak be nem kennék sárral. Az így elkészült házak belől, 's többnyire kívül is (rónán mindenütt) a' sárral való tapasztás által megegyenesítetnek, és agyaggal, némellykor mésszel is kifejérítetnek. A' Nemesekéi, pro distinctione, mindenkor fejéredzenek, nagyobb ablakjok és kémények is vagyon ; a' kiknek salu, vagy más tábláik vannak az ablakaikon azok már uriasan élő Nemesek."

49 A boronafalú építésmódon kívül, itt már a kéményekről és a különböző ablakformákról értesülhetünk, amik az 1820-as években még nyilván csak a rónán fordultak elő, néhány vagyonosabb családnál. Ezek azonban a régi lakóépületek kisebb átalakítású korszerűsítéséhez, vagy az újabb házak építéséhez, követendő példaként szolgálhattak még akkor is, ha a füstelvonó kéményük esetleg csak deszkából készült, ami tulajdonképpen csak álkéménynek tekinthető, mivel közvetlenül nem a tűztérből vezette ki a füstöt. 260