Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)

Néprajz - †Bárdosi János: A felsőszölnöki szlovén füstösház

Adatközlőink egybehangzó véleménye szerint, a katlant csak az I. világháború után építették a kemence <mellé.

41 Füstkivezető bádogcsövét a kemence oldalába mélyítették. Arra a kérdésre, hogy a füstösnáz idejében Volt-e katlan a kemence másik — nyugati — oldalán, sajnos nem tudunk válaszolni. Adatközlőink szerint a szobában levő kívülfűtős, táblás cserépkályhát 1929ben a szomszéd házban — Kaincz Istvánoknál — bontották le, akkor kapták meg Psihodáék, akik azt újra felépítették a régi rossz, kiégett cserépkályhájuk helyére. Ebből csak arra következtethetünk, hogy a régi cserépkályhát már nyilván ihuzamosabb*ideig — több évtizeden keresztül — használhatták a téli időszakokban, mire az annyira kiégett, hogy a jelenlegivel felcseréljék. Közvetve ez arra is utal, hogy a múlt század második felében már biztosan volt füstmentes kályhás szobájuk, amit a füstöskonyhából fűthették. E bitvaros füstösház belső átalakítására, korszerűsítésére feltehetően a múlt század közepe táján — esetleg iá második felében — kerülhetett ,sor. A bontás során végzett failszerkezeti vizsgálataink alapján — amikor minden egyes boronaelem és talpgerenda csatlakoztatására külön ügyeltünk — megállapíthattuk, hogy e lakóház alábbi helyiségei azonos időben — valószínűleg a XVIII. század második felében, esetleg a XIX. század elején — épültek: füstösház + pitvar + kamra egymás folytatásaként, majd az elhajló részen: a szín. A szín melletti lábas félszer már későbbi hozzáépítés, amire korábban utaltunk is. A lakóépülettel kapcsolatban szólnunk kell még az oromtornác alatt levő, földbe mélyített kis helyiségről, ami ugyancsak későbbi kialakítású lehet. Elöl a szoba nyugatra néző ablakai előtt, a csonkakontyos tetőrész alatt, az oromtornác szélességében, ásott vereniszetrű pincét találtunk, vízszintesen elhelyezett — felfelé nyitható — deszkaajtóval, ásott és deszkával burkolt lépcsőkkel. A lejárati ajtó külső széle, illetve az első lépcső, a déli -szobaablak közepétől indult és balra kanyarodott a verem irányába, ami a szoba északi talpgerendájáig húzódott kb. 100—110 cm szélességben és 150—170 cm-es mélységben. Elől 4—5, esetleg 6 lépcsőfok lehetett, ezek azonban a bontás idejére már beomlottak. A verem hosszanti irányban húzódó födémgerendáit mindkét végen egy-egy rövid mennyezetgerenda tartotta. (Az észak felőli még egy karóval is alá volt támasztva.) A födém felett kb. 8—10 cm 'vastagságú szalmás, törekes agyagtapasztás volt. A födém esése a nyugati irányban kb. 15—20 cm-es, hogy a csapadékot a beázás veszélye nélkül gyorsan levezesse. A verem külső — nyugati — hosszanti falát karókkal sűrűn megerősítették, hogy a föld be ne omolhasson, ami feltehetően az északi keskenyebb falnál is így lehetett. A függőlegesen levert karóik mögött kívülről, néhol még vízszintesen elhelyezett hasított karók is voltak. Az ásott gödör szélessége az oldalsó f aíkarók nélkül 120— 130 cm szélességű és a lépcsőlejárattal együtt kb. 420—430 cm, hosszúságú. A szoba oromfala alatt, kb. a verem közepén, egy fenyődeszkából összeszegezett ládika került elő, amely az agyagfalba volt besüllyesztve. Hossza 60—65 cm, magassága 35—40 cm, belső mélysége 20—25 cm. Külső oldalán felül, a teljes hosszúságában 10 cm-es nyílást láthattunk. E falba mélyített ládikában a bontáskor kis üvegeket, vasszegeket és kézi szerszámokat (reszelő, fogó, kalapács, stb.) találtunk. A teljesség érdekében az alábbiakban még röviden utalunk a gazdasági épület bontásával kapcsolatos tanulságokra. E különálló épületnek eredetileg csak 3 helyisége volt: istálló, kamra és faház. A deszkafalu ólakat és az árnyéksaéket később építették hozzá. 257