Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)

Néprajz - †Bárdosi János: A felsőszölnöki szlovén füstösház

és 5 téglasornyi magasságú támfalból indul, ami a tornác felöli külső hosszanti oldalon, egy vízszintesen elhelyezett gerendára támaszkodik. (23. kép) E gerenda egyik végét az utólag beépített téglaközfal, a másikat az eltávolított (kifűrészelt) egykori boronafal meghagyott legfelső eleme és a konyhai középső (G. II. 2 jelű) mennyezetgerenda tartotta. E gerenda alá kívülről még egy szélesebb deszkát ils felerősítettek, ami élére állítva vízszintesen helyezkedett el. Tulajdonképpen ezzel a deszkával biztosították, illetve egészítették ki a téglaboltozat félkör vezérgörbéjű záródását, ami megakadályozta, hogy tüzelés alkalmával a szikra a födémgerendákig feljuthasson és bizonyos mértékben a füstöt is terelte, a közeli füstkivezető nyílás, illetve füstlyuk felé. Említettük már, hogy a tüzelőpadkás kemencénk: helye a füstösház állapotához viszonyítva, lényegében nem változott, mivel csalk egy utólagos közfal beépítésével zárták ki onnan, a pitvar helyén létesített füstöskonyhába. Arra a kérdésre viszont, hogy a füstösház kemencéje ugyanilyen méretű, formájú es kivitelű volt-e, már nem mernénk határozott igennel felelni, mivel az új téglafal beépítésével egyidejűleg át is építhették. A szikrafogó téglaboltozata és az ötszögű szájnyílások erősen valószínűsítik a teljes felújítást, illetve átépítést. A szélességi, hosszúsági és magassági méret feltehetően régen is ugyanez volt. A szélességre a beépített új és az elbontott régi "közfal is támpontul szolgálhat. A tüzelőpadka feletti szikrafogó a füstösház idejében még esetleg veszszőből fonott és alul-felül sárral tapasztott lehetett,

39 aminek egyik keskenyebb végét az elbontott boronaközfal, a másikat a mostani szobai középső mennyezetgerenda tartotta, a belső hosszanti oldala pedig a kemence vállára támaszkodott. Valószínű, hogy a kemence feletti középső mennyezetgerendát csak akkor fűrészelték ki, amikor a téglaboltozatos szifcrafog'ót megépítették, mivel ez a megfelelő „félkörív" kialakítását akadályozta. Ha figyelembe vesszük azt, hogy egy rendszeresen (használt kemence — nagyobb javítás nélkül — kb. fél- vagy háromnegyed évszázadig tart, akkor esetünkben is gondolhatunk teljes felújításra, de még akkor sem mernénk határozottan állítani, hogy a füstöstházban használt korábbi kemence agyagból, sárból készült és nem téglából. A kemence megépítéséhez ugyanis tnem sok tégla kellett és lényegesen nagyobb meleget adott a lakótérben, mintha agyagból készült volna,

40 ezért valószínűleg éltek is e célszerűbb, jobb lehetőséggel. A nyugati hosszanti oldalán pihenésre alkalmas padka vagy pad is lehetett. A pontos felmérés, rajzolás és fényképezés után a kemencét elbontottuk, hogy a belső szerkezetét részletesen megismerjük. Sütő- illetve tűztere boltíves téglaépítmény volt, aminek az alját ugyancsak téglával rakták ki. (24. kép) À külső oldalfalak és a tűztér boltozata közötti üreget földdel töltötték meg, majd felül vízszintesen elhelyezett téglasorral lezárták. E zárófedélként szolgáló téglasor alatt, a döngölt földtöltésben -egy L alakú kis árkot találtunk, amely a tűztér felső részén kialakított huzatnyílást kötötte össze a kemence homlokfalán látható huzatlyukkal. A tűztértől induló árok előbb nyugati irányba vezet, majd derékszögben elhajlik dél felé, ami elég szokatlannak tűnik. Lehetséges, hogy a téglaközfal beépítése előtt, egyszerűbb és közvetlenebb megoldásként, még a kemence nyugati oldalán volt a huzatlyuk. Azt is megemlítjük, hogy a kemence hátulsó fala nem épült közvetlenül a boronafal mellé, hanem közöttük kb. 15—20 cm szélességű üreg volt, amit a bontásig azért nem láthattunk, mert az oldalfal és a tetőt záró téglasor csatlakozott a boronaelemekhez, s így az üreget teljesen zárta. A tűzbiztonság miatt így lehetett ez egykor a kemence keleti oldalánál is, az elbontott boronafal mellett. 255