Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)

Néprajz - †Bárdosi János: A felsőszölnöki szlovén füstösház

hogy nemcsak a nagyobb (méretű három szobai és a kiskamrai zsalus ablak, hanem még a konyha ellentétes oldalán található egy-egy kisebb — kívül deszkatáblás — üvegezett ablak is másodlagos 'beépítésű. Ezek helyén eredetileg mindenütt tolitu volt. Az ablakok nyílását a iboionafalon utólag kivágták, kifűrészelték és a tokokat több kisebb gerendadarabbal beékelték. Ilymódon öszszesen 6 tolitut alakítottak át üvegezett ablakká. À szoba udvari ablakával szemben az északi falon még egy tolitut és ettől magasabban egy kisebb szellőző, huzatolló, füstterelő vagy füstelvezető nyílást találtunk (I. jelű), akárcsak a kiskamra déli oldalán ugyanilyen felső elhelyezésben (III. jelű), melyeket később eltüntettek, besároztak. Az utóbb említett tolitu fölött — a 8. és 9. boronaelem között — két gerendalyuk is előkerült, akárcsak a déli oldalon ugyanebben a magasságban. E lyukak az oromfallal párhuzamosan és vízszintesen elhelyezett egykori faszárítórudak (vékonyabb gerendák), falon támaszkodó végeinek helyei voltak. {17. kép) Az említett hét tolitut sajnos smár icsak a megmaradt nyomok alapján rekonstruálhatjuk, mivel ezek egykori nyílásait — a szoba északi falán levő kivételével — az utólagos ablakkialakításokkal megsemmisítették. A tolituknál a nagyjából fekvő téglalap alakú nyílást, (mindig 'két boronaelem között alakították ki úgy, hogy egyiket se kelljen teljesen átvágniuk. Ezeket a falnyílásokat belülről, két vájatos léc között vízszintesen csúsztatható deszkalappal lehetett elzárni. Sajnos ilyen nyílászáró deszkalapot már egyetlen tolitunál sem találtunk. Az alul és felül elhelyezett — faszegekkel rögzített — vájatos lécek mindig abban az irányiban hosszabbak, amerre a deszkalap nyitás esetén félrehúzható. Ugyanitt a deszkalap könnyebb csúsztatása érdekében — annak méreteihez igazodva — a falgerendákat is bevésték, teknőszerűen enyhén bemélyítettek. Ezeket a tolódeszka számára (készített széles bevéséseket, az üvegesre átalakított ablakaink melletti falgerendákban is megtaláltuk, ami bizonyítja, hogy eredetileg ezek is tolitus ablaknyílások voltak. A tolódeszkát tartó vájatos lécek csonkított darabjai csak a kemencével szemben elhelyezkedő tolitunál maradtak meg, de az ezek felerősítésére 'szolgáló faszegek nyomai már a többinél is fellelhetők, észlelhetők voltak. így a tolituk nyílásának és zárólapjának egykori méreteire, valamint elhelyezési magasságára — a szoba északi falán, levő kivételével — csak a falgerendákba vájt csúszómélyítések utalhatnak. Éppen ezért ezek adatait a bontás alkalmával pontosan rögzítettük. Az alábbiakban a bontás közben észlelt tolitunyomok méreteit egyenként ismertetjük, hogy a Vasi Múzeumfaluban történő későbbi felépítésnél is alapul szolgálhassanak. Megjegyezzük, hogy a tolituk számozása — az utólagos észlelés miatt — némileg eltér az ablakok számozásától.

! ; A szoba északi oldalán — az agyagtapasztás miatt esalk utólag előkerülő — 1. számú tolitu alja, a döngölt padozattól 102 cm-es magasságban, a 4. és 5 boronaelem között helyezkedett el. A nyílása 25X36 cm-es, ami a többire vonatkozóan is meghatározó méretű lehet. A záródeszkalap számára kivésett mélyítés 50 cm hosszú és 37—38 cm magasságú. A teljes méret a nyílással és a bevésett felülettel együtt 86 cm hosszúságú. [Az oromfaltól 27 cm-re volt a tolódeszka csúszóvájatának vége, ami szerint ezt balra (nyithatták. Az oromfal északi oldalán levő zsalus ablak egyik elődeként szereplő 2. számú tolitu alja, a padozattól számítva 115 cm (magasságban, az I. 5 és I. 6 falgerenda között helyezkedett el. A falgerendákban kivésett csúszófelület hoszsza 49 cm, magassága 37—38 cm, ami az északnyugati falsaroktól 39 cm-re volt. Jobbra nyitható. (18. kép)