Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)
Néprajz - †Bárdosi János: A felsőszölnöki szlovén füstösház
csatlakoztak egymáshoz. Udvar felől a tetőelhajlásig 22, az északi oldalon 23 szarufa helyezkedett el. Az utóbbit, mivel nem volt párja, a szelemenhez rögzítették. A keleti oldalon 13, a szín lekontyolt végén pedig (már csak 3 ép szarufát találtunk a leomlott tetőzetben, a többi darabokra törött. A déli oldalon a 14—15-ös szarufa között volt a deszkakémény. (7. kép). Ugyanitt a 17-es számútól kezdődően — a tetőelhajlás miatt — felül már tömörültek, sűrűsödtek, a szín irányában kissé rézsútosan dőltek. A szarufáikat alul a koszorúgerendákhoz nem rögzítették. Elől az orom felett, az élszarufáklkal együtt 7 rag helyezkedett el. A csonkakonty alatti trapéz alakú ormot 25 db függőlegesen álló fenyődeszka zárta, melyek közül a két utolsó már ihiányzott, a 14-es pedig utólagosan felszegezett hordódonga volt. A !már említett szív alakú kivágások, szellőzőnyílások a 6-os, 13-as és a 19-es oromdeszkákon találhatók. (Valószínűsíthetjük, hogy a csonkakonty eredetileg nyitott volt és csak később deszkázták be, sőt az építés idején a lakóház még kontyolt is lehetett. Ezt ia kérdést sajnos nem sikerült megnyugtató módón tisztáznunk). A gerendafödém külső szélein elhelyezett 'koszorúgerendákon, a szarufák és a szélikötők (viharkötők) felfektetésére szolgáló mélyítések látszottak. Az ollólábak stabilitását szolgáló szélkötőket faszeggel rögzítették rájuk. Az udvar felőli két koszorúgerenda, a kifűrészelt és elbontott konyhai közfal maradék falgerendája felett toldott, faszegek segítségével, Az északi oldalon ugyanez tapasztalható, de itt az első koszorúgerenda kissé hosszabban nyúlott hátrafelé. Az északi oldal első koszorúfája a 2. és a 3. ollóláb átkötőgerendájához volt rögzítve, egy-egy hosszú faszeggel. A lakórész és a kamrák felett húzódió két szelement 5 ollóláb, az elhajló szín felettit csak egy főszaruállás tartotta, mivel ennek a másik vége a 4—5. ollóláb szelemenjére támaszkodott. Az előbbiek a 3. ollóláb után 20 cm-rel csatlakoztak lapolással és faszeggel. Az ollószárak felül f aszeges csapolással illeszkednek. A keresztezésen túlnyúló végeik tartják a négyszögletűre faragott és élével lefelé fordított szelement. Az ollószárakat alul a födémgerendák között elhelyezett ollóátkötőkre állították egyszerű fészkeléssel. Az ollóátkötők vastagabbak és szélesebbek voltak mint a födémgerendák, ezért az első 3 kissé kiemelkedett a padlástérben. (8. kép). Az 5. főszaruállásnak nem volt átkötőgerendája, mivel a két ollószár nem egy vonalban, hanem a tetőelhajlás miatt ferdén helyezkedett el — 61 cmes eltolódással —, hogy a szín felől becsatlakozó szelement is tarthassa. Ugyanennek a szín felől nem volt szélkötője sem. Az ollószárakat az északi és déli oldalon egyaránt egy-egy szélkötővel rögzítették a koszorúgerendához, melyek a 4. ollóláb udvar felőli szélkötője kivételével, (mind hátrafelé álltak. A főszaruállások kiosztásának bemutatásánál az oromigerenda külső élétől számított folyamatos méreteket is megadjuk, amik egyrészt az ollóülések egymáshoz viszonyított távolságát, másrészt az ollóátkötők szélességét is mutatják. Az első ollókötő az oromgerendától 2,00—2,14 m-re helyezkedett el, az udvari szobaablak nyugati szárnya felett; a második 5,12—5,27 m-re, a szobai mestergerenda és a téglából épített közfal között; a harmadik 7,64—7,81 m-re, az elbontott közfal felett (9. kép); a negyedik 11,02—11,24 m-re, a konyha és kiskamra közfala felett; az ötödik északi ollószára 14,75 m-re volt, a déli viszont 15,36 m-re, a számozott élek figyelembe vételével. Az utóbbi ugyanis — mint már említettük — a tetőszerkezet hajlása miatt ferdén állott. A szín feletti ollóláb a szelemennel együtt már korábban leszakadt. Ha a Tóth János által feltételezett 28 későbbi tetőszerkezeti megerősítést elfogadnánk, akkor a szelemenek helyzetének figyelembe vételével csak a 2. és 239
