Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)
Néprajz - †Bárdosi János: A felsőszölnöki szlovén füstösház
tak. A borjújászol udvar felöli végében az 1X1 m-es szénatartó rekesz helyezkedett el. 24 A másik oldalon az ajtó mellett egy kis üvegezett ablak volt. Az istálló melletti kamrában a burgonyát, a répát és az állatok etetéséhez szükséges egyéb takarmányt tárolták, a szomszédos faiházban pedig az összevágott fát. A faház eredeti szélessége csak 125—130 cm volt. A kamra és a faház közötti eredeti falat ki vágtáik és a kamraajtó mellé helyezték zsilipelve. Ezzel a faház alapterülete megnövekedett a kamra rovására. Az eredeti közfal helyét — elől és hátul — a meghagyott keresztvégcsonkök mutatták. Az eddig leírtak a bontás előtti állapotokat tükrözik. A lakóház lebontására 1978 augusztusában és szeptemberében került sor — a múzeumfalu munkásait (kiszállító mikrobusz heti 2—3 napos programjához igazodva —, a gazdasági épületet viszont csalk októberben bontottuk, az épületelemek folyamatos elszállításának biztosítása érdekében. 25 A Vasi Múzeumfaluba eddig áttelepített épületek bontási gyakorlatának megfelelően, itt is ugyanolyan egyszerű jel- és számrendszert alkalmaztunk az egyes épületelemek megjelölésére, amely még a bontást és a majdani felépítést végző falusi segédmunkások számára is érthető, logikus. A jel általában az épületelem elnevezésének kezdőbetűje, a szám az elhelyezkedési sorrendje. Már korábbi helyszíni vizsgálódásaink alkalmával megállapíthattuk, hogy a lakóház eredeti alaprajzi tagolódását — a gazdasági épülethez hasonlóan —, az idők folyamán megváltoztatták, módosították anélkül, hogy a födémet megbontották volna. Világosan látszott, hogy a szoba és a konyha közötti téglafal utólagos beépítésű, akárcsak a konyha és a kiskamra közötti zsilipéit boronafal. A konyhaajtó és a kemence mellett található keresztvégcsonkokból, valamint a megmaradt legfelső boronaelemiből — amelyen még az egykori füstnyílás, füstlyuk felső felének kivágása is látható — következtethettünk egy közfal eltávolítására is. A mestergerendák elhelyezése, kiosztása is arra utalt, hogy eredetileg nem ilyen volt a lakóház alaprajzi tagolódása. A mai szoba egykor nagyobb volt, a kiskamrát pedig a mai konyhából választották le. Az épület bontásánál egyrészt ezekre a körülményekre fordítottunk különös figyelmet, másrészt arra, hogy a tető-, födém- és falszerkezetek csatlakozása alapján megállapíthassuk, hogy az egyes helyiségek azonos időben épültek-e. Bontási megfigyeléseinket, tapasztalatainkat abban a sorrendben közöljük, ahogyan a helyszíni munkálatok haladtak. A pontosítás érdekében több helyen utalunk az egyes szerkezeti elemek jelére, számára, esetleg méretére is. (Az itt említettek azonban csak kiragadott fontosabb adatok, a minden részletre kiterjedő bontási naplóból). 26 A bontást a zsúp leszedésével kezdtük. A tetőigerincen sározott, lentörekes zsúp volt, a többi részen egységesen ujjnyi vastagságú mogyoróvesszővel csaptatott, leszorított, ún. terített zsúp. A zsúpot leszorító 1,5—2,5 m hosszú mogyoróvesszők végeit vékony nyírfavesszővel kötözték, gúzsszerűen rögzítették a tetőlécekhez. Ez a fedésmód a szlovén területen elég nagy múltra tekinthet vissza. 27 A zsúptartó — két oldalról faragott — fenyőlécek egymástól 30—35 cm távolságra helyezkedtek el. A léceket faszeggel erősítették fel a ragokra, ill. szarufákra. (A keleti oldalon néhány helyen vasszeggel felerősített zsúptartó léceket is találtunk ugyan, de ez az utólagos javításokkal magyarázható). A ragok vagy szarufák hántolt fenyőrúdfák, melyek a szelemen fölött — a kissé laposra faragott és átfúrt végükkel — faszeg segítségével párosával 237
