Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)
Régészet - Bándi Gábor–Fekete Mária: Újabb bronzkincs Velem-Szentviden
lindrikus nyakú urnája és bronzékszerei nagy valószínűséggel a Reinecke BDHAj időszak fordulójára határozzák meg. Ebben az összefüggésben a velemi IV. kincs övkapcsa, bár időrendileg ugyancsak a BD-HAj periódusra datálható, formai megoldását tekintve érdemel külön figyelmet. Ez a darab áll a legközelebb a halomsíros variánsok között a koszideri időszakú dunaújvárosi—iváncsai—pécskai alapformákhoz. A tárgyalt koszideri-halomsíros dunavidéki övkapocs-típus formai köréhez még egy típusvariáns tartozott. Az egyszerű, nyúlványok, fecskefarkak és gombok nélküli homokóra-formájú övkapocs-variáns I. Kilian-Dirlmeiernél mint egyedi forma szerepel 41 . A típus előfordulási helyei a következők: Brodsky Varos 42 , Fiad-Kérpusata 44 , Cermozisce 43 , Lengyeltóti 54 , Priöaé 46 , Püspökhatvan 47 , Velem 48 . Az elterjedés lényegében a Dunántúl és a Dráva—Száva-köz területét mutatja, közvetlen szomszédságban, illetve érintkezésben a Dunaújváros-(Iváncsa) típussal. (23. kép) A velemi típusnak nevezhető variáns időrendi helyzetét elsősorban a kincsleletekben való előfordulás határozza meg. A Fiad-Kérpuszta, Lengyeltóti, Püspökhatvan leletegyüttesei egyöntetűen a HAj korszakú kurdi, illetve kisapátilengyeltófci hordaonrtűioz, Brodsky Varos, Pricac, a K. Vinsiki-Gasparini-féle II. fázisba tartoznak, (késő BD-HAi periódusúak 49 . Ugyanebből az időből származik a borjasi kincslelet is, melyben egy 13 cm hosszú, hármas tagolású homokóra formájú bronz övtartozék is előkerült. A formai rokonságot a hátoldalon lévő, felerősítésre szolgáló horgok valószínűsítik 50 . A homokóra formájú övkapcsok és csüngődíszek irodalmát Foltiny István foglalta össze, megemlítve azok éged kapcsolatait is 51 . A velemi típusú övkapcsokkal résziben területi fedésben (pl.: Velem, Sághegy, Romand) 52 , de főleg a Kárpát-medencétől NyÉNy-ra eső Urnamezős törzsterületen terjedtek el a lemezes, kerek vagy ovális testű, horgos övkapcsok. A többféle típusvariáns összefoglalása I. Kilian-Dirlmeiernél található 53 . A hosszú életű, az Urnamezős kor teljes időtartamában használt övkapcsok között egy önálló variánst képvisel az a gyermelyi darab, melynek lekerekített téglalap alakú lemezes testén, homokóra formájú poncolt díszítés látható 54 . Valószínű, hogy a velemi típus formai továbbélésének legfiatalabb példája ez a lelet, az új, általánosan elterjedt övkapcsok között (24. kép.) A kincsleletben lévő 13 db kerek, áttört öntött bronzcsüngő áttekintését G. Kossack tipológiája alapján végeztük el. A későhalornsíros-urnamezős kultúra közép- és nyugat-európai iterületeam, illetve a szomszédos déli itáliai vidéken — igen nagy lelőhelyszám alapján — ezen ékszerfonma 20 típusvariánsa határozható meg 55 . Kincsleletünk 13 darabja hét típust képvisel. A kérdéses variánsokat G. Kossack lelőhely listájának felhasználásával, típusonként térképeztük, figyelve az esetleges területi csoportosulást, illetve a variánsok társulásainak földrajzi elhelyezkedését. (25. kép.) Az 1. típus (Kossack: 16/3) és a 2a—b típus (Kossack: 16/1), egyszerű, keresztalakú áttöréses. Ezek a legáltalánosabb formák Európában. Egyik variáns sem ismert viszioaat nagyobb előfordulási számban a Kárpát-medence területén. Az 1. típus legkeletibb pontja a Dunántúlon Velem, míg két boszniai lelőhelyen (Taline, Tesanj), illetve a romániai Karánsebesen fordulnak elő példányai 56 . A 2a—b füles variánsok Velemben és Sióagárdon ismertek 57 , ettől keletebbre és a jugoszláviai területeken ez ideig nem. kerültek elő. 125
