Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)
Természettudomány - Vízkelety Éva: Fitoplankton vizsgálatok a Rábán
SAVARIA 11—12. KÖTET A VAS MEGYEI MUZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1977—78 FITOPLANKTON VIZSGALATOK A RÁBÁN VÍZKELETY ÉVA BEVEZETÉS A Rába a Fisohibach-i Alpokban 1722 méter magasan két ágból ered. Vízgyűjtőjének nagysága 10 113 km 2 , ebből 70% a Rába, 30% a Marcal vízgyűjtője. A vízgyűjtő 45%-a osztrák területen fekszik (4550 ikm 2 ). A vízgyűjtőterület legmagasabb pontja 1549 méter A f., legalacsonyabb 112 méter A. f. A területet nagyrészt barna erdőtalaj, öntéstalaj, réti talajok borítják. Jelentős az erdőborítottság. A folyó Alsószölnöknél lép hazánk területére, is Győrnél ömlik a Mosoni-Dunába. A magyarországi szakasz hossza 198 km, legjelentősebb mellékfolyója a Lapines. A vízgyűjtő éghajlata viszonylag csapadékos és hűvös. Átlagos évi középhőmérséklete 9,5 °C, csapadék évi átlaga Szentgotthárdnál 817 mm, Sárvárnál 655 mm. A minimum január—február—márciusban, a maximum június—július—augusztusban van. A vízjárást az Alpqkbain lejátszódó időjárási viszonyok határozzák meg. A hóolvadás és a koranyári esőzések indítják el a folyó árhullámát. A vízjáték 395—688 cm között ingadozik, kiegyenlített. Szentgotthárdtól Árpásig márciusi maximum, szeptember—októberi minimumok után novemberben enyhe őszi emelkedés figyelhető meg. Szentgotthárd—Sárvár között egy nap alatt vonul le az árhullám, onnan Győrig két nap. A Nyugatdunántúli Vízügyi Igazgatóság Vízminőségi Laboratóriuma rendszeresen vizsgálja a folyó kémiai és biológiai állapotát. 1976. július—december között Szentgotthárdnál (202,4 fkm) éfc Ostffyasszonyfánál (73,4 fikm) végeztem részletes biológiai feldolgozást, azért, hogy az eddig ismeretlen vízről legyen egy első limnológiai-algológia kép. A mintavételt általában havi gyakorisággal végeztük, összesen hat alkalommal. A biológiai vizsgálat kiterjedt a szapröbiológiai állapot meghatározására (Pantle— Buck index), klorofill-a tartalom mérésre, valamint a minták részletes algológiai feldolgozására. Az algafajok meghatározását sodorvonaliból merített élő anyagból és nátriumacetátos JJK-al rögzített mintákból végeztem. A kovaalgák megíhatározálsához hidrogénperoxiddal roncsolt és Styrax gyantába ágyazott preparátumokat készítettem. A dolgozatot 21 db mikrofotó és 17 rajz egészíti ki. 11
