Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 9-10. (1975-1976) (Szombathely, 1980)

Helytörténet - Lagzi István: A Nyugat-Magyarországon elhelyezett lengyel katonai menekültek történetének néhány kérdése

tatták is. Az előbbiekből következett az, hogy a menekültek élénk figyelemmel kísérték a nemzetközi események alakulását. A legtöbb katonai táborban már szeptember végén megszervezték a rádióügyeletet, hallgatták a párizsi, londoni (majd később a moszkvai) rádiók műsorát. Több helyen, pl. Kisbodakon, Rajkán, Bregenc-majorban, Sárváron, Nagykanizsán a hallgatott rádióadások híreit, legfontosabb műsoranyagát legépelték, sokszorosították. Ezeket az ún. „információs anyagokat" különböző tábori rendezvényeken (tanfolyamokon, előadásokon) ismertették. A táborokból kijáró lengyelek a friss híreket a lakosság között terjesztették. így, ilyen formában is „befolyásolták" a közvélemény alakulását.

21 A menekültek németellenes agitációja hamar felkeltette a csendőrség és a Vezérkari Főnökség 2. D. (defenzív) alosztályának érdeklődését. A jelentések beszámoltak arról, hogy a lengyel táborok lakói nyílt, németellenes hangnemben írt röplapokat olvasnak (terjesztenek). A menkültek is tudták, hogy a németellenes magatartás (agitáció) felső szinten nem zavarta a magyar hatóságokat. Az emigráció vezetősége tisztában volt azzal, hogy Keresztes Fischer Ferenc belügyminiszter (a Belügyminisztérium és a Külügyminisztérium számos vezető munkatársa) számos vonatkozásban rokonszenvezett a nyugati hatalmakkal. A menekültek tevékenységét politikai szinten hallgatólagosan valóban tudomásul vették. Természetes csak olyan politikai tevékenységről lehetett szó, ami nem sértette, nem ellenkezett a magyar belpolitika alaptételeivel. A kifejezetten baloldali, vagy kommunista jellegű magatartást tanúsítók ellen nem csak a magyar hatóságok, hanem maguk a lengyelek magyarországi képviseleti szervei is felléptek. A lengyel katonák politikai hangulatáról a szombathelyi III. hadtestparancsnokság területén lévő táborokból riasztó hírek érkeztek. Ezúttal nem németellenességről volt szó. A sárvári táborban 1940 februárjában 29 személyt, később 44 katonát, összesen 73 személyt helyeztek megfigyelés alá (majd büntetőtáborba). Az eljárást kiváltó ok: kommunista agitáció és a tisztekkel szembeni fegyelmezetlenség. Egy másik információ szerint a hadtest felügyelete alá tartozó táborban (valószínűleg Sárváron) „... 700 kommunista van (?)... saját tisztjeiket a rendfokozat eltávolítására akarták kényszeríteni, a tisztek nem mernek fellépni ellenük."

22 A források szerint a tiszti karban is jelentős mértékű kijózanodás figyelhető meg. A tartalékos állományúak között számos baloldali elvet valló személyt találhatunk. Sokan voltak olyanok, akik éppen a szeptemberi hadjárat után ismerték fel a Szovjetunió jelentőségét, akik Lengyelország feltámasztása érdekében hajlandók voltak együttműködni a szovjetekkel. A sárvári táborban felvett jegyzőkönyv szerint Marcin Zaleski alezredes 1940 végén kommunista érzelmű beszédeket tartott. Beszélt a szovjet hadsereg erejéről, a szovjet gazdaság lehetőségeiről. A Bregenc-majori állományban lévő Marian Sokolowski őrnagy Ógyalla községben — többek között kijelentette, hogy a „... németek győzelme a legnagyobb szerencsétlenség lenne Európára és Magyarországra is... megjegyezte még, hogy Európában addig béke nem lesz, amíg Németországot gúzsba nem kötik."

23 A győri táborban lévő Mieczyslaw Wrzosek és Boles law Modziewski (Modzielewski?) főhadnagyok ellen szintén „bolseviki" propaganda címén indult eljárás.

24 A csendőrnyomozó parancsnokság egyik jelentésében beszámolt arról, hogy a Fertőszentmiklós községhez tartozó Bregenc-majori lengyel katonai táborban több személy, név szerint : Stanislaw Sicjak, Ludwik Grabolny, Artúr Bernardkiewicz, Stanislaw Stawecki, Józef Stolonski katonák a kulturális foglalkozások után „. . .társaik előtt a kommunista internacionálét énekelték."

25 A szövetséges hatalmak első sikerei 1942-ben (főleg az észak-afrikai és a csendes óceáni hadműveletek alakulása), Köln bombázása, melyben lengyel repülős egységek is részt vettek, továbbá a lengyelországi ellenállás megerősödése lelkesítőleg hatott a menekültekre, nőt politikai aktivitásuk. Nemesbük községben élő lengyelek politikai tevékenységéről részletes adataink vannak. 1942 őszén több menekült — közöttük Jan Pilczuk — „bolsevista" agitációt folytatott a község lakosai között. Beszélgetéseikben a Szovjetunió és a nyugati hatalmak közelgő győzelmét hirdet289