Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 9-10. (1975-1976) (Szombathely, 1980)

Természettudomány - Uherkovich Ákos: Az Alpokalja nagylepkéinek faunisztikai alapvetése

SAVARIA 9—10. KÖTET A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1975—1976 AZ ALPOKALJA NAGYLEPKÉINEK (MACROLEPIDOPTERA) FAUNISZTIKAI ALAPVETÉSE (Nyugat-Magyarország nagylepkefaunája II.) UHERKOVICH ÁKOS BEVEZETŐ Az Alpokalja, hazánk nyugati határszéle, egyik legsajátosabb területünk. Természeti földrajzi viszonyai és élővilága is nagy mértékben különbözik az ország többi területétől. Ez a táj, amely magába foglalja Vas megyét, Zala északi és Győr-Sopron nyugati részét, szerves kapcsolatban áll az Alpokkal. A magashegység nyúlványai Sopron körül és Kőszegnél benyúlnak országunk területére, viszont az alpesi hatás számos tényezőben érezteti hatását a táj alacsonyabb fekvésű részein is. A nyugati határszél éghajlata igen sajátos. Az ország leginkább atlantikus hatású, kiegyenlített éghajlata itt alakulhatott ki. A hőmérséklet évi járása kicsi, a tél viszonylag enyhe, a nyár viszont hűvös. Az évi csapadékösszeg nagy, egyes, közvetlenül a határ közelében fekvő részeken elérheti az 1000 mm-t is (Bacsó—Kakas—Takács 1953). E különleges adottságokkal rendelkező táj már régóta felkeltette a szakemberek érdeklődését. Élővilágának kutatása már több évtizeddel ezelőtt megindult, és a táj egyes részein napjainkra meglehetősen ismertté-váltak a növényzeti és állattani viszonyok. Viszont a táj egészére ez nem mondható el. Az eddig ismeretlen és feltáratlan részek természeti viszonyainak rendszeres és alapos megismerésére hozta létre a szombathelyi Savaria Múzeum „Az Alpokalja természeti képe" természettudományos kutatóprogramot. E program életrehívásával — hasonlóan a korábbi Bakony- illetve Mecsek-kutatáshoz — keretet biztosítottak külső kutatók tevékenységéhez, és számukra jelentős támogatást biztosítanak kutatásaik végzéséhez. A nagylepkék kutatásának eddigi eredményei Az első jelentős nyugatmagyarországi lepkészeti tárgyú munka 1937-ben jelent meg. Ebben Szent-lvány foglalja össze a Kőszegi-hegységben végzett gyűjtések eredményeit. A tanulmány második része is hamarosan megjelenik (Szent-lvány 1937,1939). A negyvenes évek végén kezdte meg Kovács Lajos a magyarországi nagylepkék elterjedésének vizsgálatát. Az összes korábbi irodalmi adatot és hozzáférhető gyűjteményeket kritikailag értékelte és összeállította az összes hazai nagylepkefaj valamennyi akkor ismert, megbízható lelőhelyi adatát. Néhány év múlva újabb adatokat tett közzé (Kovács, 1953, 1956). Akkoriban még meglehetősen kevés alpokalji nagylepke-adat volt ismert, azok is elsősorban az előbb idézett Kőszeg környéki gyűjtésekből. Az ötvenes években kezdte meg gyűjtéseit Tallós Pál. Elsősorban az Őrség és a Vendvidék területén gyűjtött, számos igen ritka fajt. Első adatait közreadta (Tallós 1958,.1959), de korai halála megakadályozta abban, hogy folytathassa eredményes gyűjtő tevékenységét. Jelentős menynyiségű gyűjtött anyaga és feljegyzése maradt közöletlen. Ugyancsak ebben az időben dolgozott a területen Vörös István. Elsősorban Egyházasrádóc környékén gyűjtött. Igen értékes, fajokban gazdag gyűjteménye a Savaria Múzeumba került (Horváth 1964). Anyagát részben saját maga, 27