Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 9-10. (1975-1976) (Szombathely, 1980)

Helytörténet - Söptei István: Sárvár mezőváros tanácsának tevékenysége 1845–1846. évben

adatokat, viszont 1846-ban 491 felnőtt lakosával növeli a kereskedelmi élet elé támasztott követelményeket.

70 A kereskedelmi élet fellendülését eredményezte az a tény is, hogy Sárvár ezen időszakban katonai beszállásolási hely (állandó laktanyát 1844-ben épít), valamint a mezőváros földrajzi fekvése, hisz a Bécsbe, illetve Ausztriába menő kereskedelmi utak mentén fekszik. A fentebb elmondottak alapján érthető, hogy a mezőváros tanácsa elősegítette a kereskedők letelepedését. Bár a zsidó kereskedők iránt megnyilvánuló ellenszenv Sárvárott sem volt ismeretlen, az 1840-es évektől kezdődően számuk a városban egyre növekedett, így Ernecz Ignác 1864-ben már 150 főről tudósít, akik 8 szép házzal bírnak „kereskedelmet tekintve legjobb helyeken."

71 Az 1854. július 4-i tanácsülésen döntöttek Lichtenstein Márton dömölki kereskedő letelepedéséről : „.. . az írt helységtől hozott és jelen bemutatott jó viseletéről szóló bizonyítványa következtében, hogy ő ezen városunkban letelepedni és kereskedését folytatni kívánná, ezen esetben a városi tanács által bemutatott maga több időbéli viseletéről beadott bizonyítvány megvizsgáltatván, jónak és elegendőnek találtatván kérése helyeseltetvén, városunkban leendő letelepedése megengedtetvén oly formán, hogy a már szokásban lévő izraelitáktól vett hivatalbéli megváltás fejében személyére nézvést 80 forint váltót lefizesse, úgy egyéb reá esendő többi teherviseléseket, királyi adót, úgy boltnyitási taxát évenként a városi kasszába fizetni köteles lészen."

72 A zsidó kereskedők letelepedésének tehát feltételei voltak, amelyek növelték a város bevételeit. A 80 forint letelepedési illeték, kötelezettségvállalás az adók fizetésére, boltnyitási összeg lefizetése más esetekben is feltétele volt a betelepedésnek. A kereskedéssel kapcsolatosan a végzési napló ügyirataiból sok érdekes adatra utalhatunk. Az egyes ügyek kapcsán megállapíthatjuk, hogy Sárváron 2 országos vásár volt ekkor. Megtudhatjuk, hogy főleg a zsidó kereskedők nagy része vegyeskereskedő volt. Kereskedtek sóval, gabonával, bőrrel és alapvető élelmiszerekkel. Az iratokból az is kitűnik, hogy áruik egy részét Bécsben szerezték be. A napló alapján képet kaphatunk Sárvár vendéglátó helyeiről is. Említés történik a Korona vendéglőről, a péntekfalui csapszékről, a sörházról, a Ritter kocsmáról és egyéni borkimérésekről is.

73 A tanács hatáskörébe tartozott a heti piacok és vásárok rendjének meghatározása, s ők felügyeltek a limitációk betartására. Az élelmiszerek és iparcikkek árának megszabása (limitációja) a vármegyék hatáskörébe tartozott. Ennek nyomaival is találkozunk a végzési naplóban. Az 1845. június 21 -i árszabás a marhahús, a faggyú, a gyertya és a szappan árát szabályozta. Ezen árszabást minden mészárszék és szappanbolt ablakára, ajtójára ki kellett függeszteni. Egy másik limitáció a kenyér és a péksütemények súlyát határozta meg. Itt olvashatunk arról, hogy a mészárosoknál gyakran előfordul a súlycsonkítás.

74 Ez mindenképpen azt bizonyítja, hogy a kereskedők és a céhek nem mindig tartották be a hatósági árszabásokat, így a helyi tanácsnak e téren is akadtak tennivalói. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint a borkimérések elég sok ügyet adtak a mezővárosi tanácsnak, így nem véletlen, hogy a vármegye két ízben is felhívta a városi elöljáróság figyelmét a borkimérések szigorú ellenőrzésére, a kocsmai zárórák betartására.

75 A kocsmai mulatozást követő kihágásokról a fentiekben már elmondottakon túl nem kívánunk szólni. A mezőváros tanácsa volt illetékes igazságot szolgáltatni a kereskedelmi élettel kapcsolatos vitás ügyekben is. Bár a fentiekben már szóltunk a helybeli mészáros és szappanos szerződésszegési ügyéről, talán mégsem lesz felesleges néhány panaszos beadványt idéznünk. A Bécsből történő árubeszerzésre, illetve a közvetítő kereskedelemre utal a következő panaszos levél. „Az 1846. január hó 13-ik tartatott tanács ülésen tette panaszát Strasser I. szombathelyi lakos Lövi Farkas ellen avégett, hogy ennek előtte egynéhány héttel Bécsből 3 mázsa különféle portékát szállítván le, melytől Bécsben az bemutatott hiteles irománya szerint 8 f. 27 krajcár pengőt (fizetett), melyből a panaszlott 3 forint 9 krajcárok ezen követelésére kevesebbet kíván fizetni, és az írt summát a követelőtől egészen megtagadta, mely végett kérvén a városi tanácsot, 250