Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 9-10. (1975-1976) (Szombathely, 1980)

Helytörténet - Söptei István: Sárvár mezőváros tanácsának tevékenysége 1845–1846. évben

tanácsához a céhbiztos személyét illetően. A céhbiztosi teendőket Sárváron is a városi tanács tagjai látták el. A szabók céhbiztosa több mint 30 évig Stieder Vitus városi tanácsos volt.

55 Sárvárott is előfordult, hogy valamelyik céh terhesnek érezte a mezővárosi, illetve céhbiztosi gyámságot, felügyeletet. Erről tudósít a végzési napló 1846. január 31-i ügyirata. A csizmadia céh biztosa számolt be arról, „hogy több, a városi tanács által hozott némely adós egyének ellen hozott határozás... közölvén, és a végrehajtás is, azaz több mestereknek járandó rátájukból adósságuk kipótlására bizonyos sommákat letartóztatott, és az érd. tanács előtt a követelőkkel előbb szembesítetvén azokat kielégítette; ezen eljárást több csizmadia mesterek összegyülekezvén forradalmat formáltak ellene, és erőszakos közakarattal a nevezett comisszáriusukat hivatalából elmozdították és örökre ellene mentek..." A tanács kivizsgálva az ügyet a „pártütőket" 4 forint büntetésre ítélte, s egyúttal megtiltotta a céhnek, hogy a biztos jelenléte nélkül gyűlést rendezzen. 56 A céhbiztosi feladatok sokrétűségére utal a jegyzőkönyveknek egy másik darabja. A szabó céh céhmestere egy önkényeskedő szabólegénynek adott igazat két mesterrel szemben, sőt a mestereket egy forint pénzbüntetésre ítélte. Ugyancsak büntetéssel sújtotta a céh vicemesterét a comisszárius vizsgaremek kiszabásához történt behívásáért. A tanács az ítéleteket érvénytelenítette, s meghagyta a szabó céhnek, hogy a céhbiztos jelenléte nélkül büntetéseket nem szabhat ki. Tehát a comisszárius meghallgatása nélkül a céh nem büntethetett.

57 Ezen jegyzőkönyv érdekes adalékokkal szolgál a sárvári szabó céh szervezetére vonatkozóan is. A céh élén a céhmester állt, aki helyettessel is rendelkezett (vice céhmester). Említés történik az önkényeskedő legénnyel kapcsolatban az atyamesteri funkcióról is, aki a legényekre felügyelt és őrizte az „ifjúság ládájának" kulcsát. Úgy tűnik, hogy a szabó céhnél ezekben az években „mulató" mester funkció nem volt, illetve ezt a feladatot a vicemester látta el. Nyilván rendelkezett a céh nótáriussal, jegyzőkönyvvezetővel.

58 A Sárvárott működő céhek kötelékébe nemcsak sárvári iparosok tartoztak. A csizmadia céhnek 1846-ban például tagja volt Németh János ikervári csizmadia is. Panaszából arról értesülünk, hogy e vidéki tagok nem mindig tudtak eleget tenni az articulusokban foglaltaknak, s így a céh és tanács ítélete folytán sem részesedhettek a céhtagsággal járó előnyökből azonos mértékben.

59 A mezővárosi tanács az illetékes céh egyetértésével visszafogadhatott olyan tagot is a céh soraiba, aki előzőleg mesterségének folytatását felfüggesztette. Ez történt egy sárvári kovács mester esetében is.

60 Sárvár tanácsa volt illetékes a mesteremberek és legények súlyosabb vétkeinek elbírálásában. „Az alperesnek dologtalansága, rossz gazdálkodása, könnyelműsége és részegeskedése a tanúvallomásokból kivilágolván, a magzat nélküli házasok egymástól ágy és asztalra nézve bizonytalan időre bíróilag elválasztatnak és az asszonynak hozományát, melyet illető végrehajtó bíróság előtt kimutatni kell (a tartásról önként lemondván), az alperes férfiú kiadni köteleztetik" — olvashatjuk a szombathelyi püspöki sz. szék ítéletében. Az ítéletet a mesteremberrel szemben a tanácsnak kellett érvényesíteni.

61 A tanács ítélkezett az éjszakai lármázó, csendháborító legények fölött is. A duhajkodó, a polgárok nyugalmát zavaró szabó és tislér legényeket két napi áristomra ítélték.

62 Sárvár mezőváros tanácsa intézte a mesteremberek egymásközti s a helység polgáraival felmerülő vitás ügyeit. Richter János mészáros szerződésszegéssel vádolta Klughe Károly sárvári szappanost. Talán érdemes idézni a korabeli dokumentumot : „844. évi szeptember hó derekán házához menvén... azzal a szándékkal, hogy... a faggyút egy évre megvásárolja, alkuba ereszkedtek, és ugyan 844. évi Sz. Mihály naptól egész 845-ikig lekötött mázsa szám megvette, mázsáját 35 váltó forintjával ezen egyezség következtében a tett szerződést tettleg is megbizonyította, mivel egész 845. évi június utoljáig el is vitte." Július—augusztus hónapban viszont kötelezettségét nem teljesítette, s így a mészáros az összegyűlt 20 mázsa 47 font faggyúval jelentékeny kárt szenvedett. A tanács az okozott kár megtérítésére kötelezte a szappanos mestert.

63 248