Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 9-10. (1975-1976) (Szombathely, 1980)

Helytörténet - Söptei István: Sárvár mezőváros tanácsának tevékenysége 1845–1846. évben

tanácsához a céhbiztos személyét illetően. A céhbiztosi teendőket Sárváron is a városi tanács tagjai látták el. A szabók céhbiztosa több mint 30 évig Stieder Vitus városi tanácsos volt. 55 Sárvárott is előfordult, hogy valamelyik céh terhesnek érezte a mezővárosi, illetve céhbiztosi gyámságot, felügyeletet. Erről tudósít a végzési napló 1846. január 31-i ügyirata. A csizmadia céh biztosa számolt be arról, „hogy több, a városi tanács által hozott némely adós egyének ellen ho­zott határozás... közölvén, és a végrehajtás is, azaz több mestereknek járandó rátájukból adós­ságuk kipótlására bizonyos sommákat letartóztatott, és az érd. tanács előtt a követelőkkel előbb szembesítetvén azokat kielégítette; ezen eljárást több csizmadia mesterek összegyülekezvén for­radalmat formáltak ellene, és erőszakos közakarattal a nevezett comisszáriusukat hivatalából el­mozdították és örökre ellene mentek..." A tanács kivizsgálva az ügyet a „pártütőket" 4 forint büntetésre ítélte, s egyúttal megtiltotta a céhnek, hogy a biztos jelenléte nélkül gyűlést rendez­zen. 56 A céhbiztosi feladatok sokrétűségére utal a jegyzőkönyveknek egy másik darabja. A szabó céh céhmestere egy önkényeskedő szabólegénynek adott igazat két mesterrel szemben, sőt a mes­tereket egy forint pénzbüntetésre ítélte. Ugyancsak büntetéssel sújtotta a céh vicemesterét a co­misszárius vizsgaremek kiszabásához történt behívásáért. A tanács az ítéleteket érvénytelenítet­te, s meghagyta a szabó céhnek, hogy a céhbiztos jelenléte nélkül büntetéseket nem szabhat ki. Tehát a comisszárius meghallgatása nélkül a céh nem büntethetett. 57 Ezen jegyzőkönyv érdekes adalékokkal szolgál a sárvári szabó céh szervezetére vonatkozóan is. A céh élén a céhmester állt, aki helyettessel is rendelkezett (vice céhmester). Említés történik az önkényeskedő legénnyel kapcsolatban az atyamesteri funkcióról is, aki a legényekre felügyelt és őrizte az „ifjúság ládájának" kulcsát. Úgy tűnik, hogy a szabó céhnél ezekben az években „mula­tó" mester funkció nem volt, illetve ezt a feladatot a vicemester látta el. Nyilván rendelkezett a céh nótáriussal, jegyzőkönyvvezetővel. 58 A Sárvárott működő céhek kötelékébe nemcsak sárvári iparosok tartoztak. A csizmadia céh­nek 1846-ban például tagja volt Németh János ikervári csizmadia is. Panaszából arról értesü­lünk, hogy e vidéki tagok nem mindig tudtak eleget tenni az articulusokban foglaltaknak, s így a céh és tanács ítélete folytán sem részesedhettek a céhtagsággal járó előnyökből azonos mérték­ben. 59 A mezővárosi tanács az illetékes céh egyetértésével visszafogadhatott olyan tagot is a céh so­raiba, aki előzőleg mesterségének folytatását felfüggesztette. Ez történt egy sárvári kovács mester esetében is. 60 Sárvár tanácsa volt illetékes a mesteremberek és legények súlyosabb vétkeinek elbírálásában. „Az alperesnek dologtalansága, rossz gazdálkodása, könnyelműsége és részegeskedése a tanú­vallomásokból kivilágolván, a magzat nélküli házasok egymástól ágy és asztalra nézve bizonyta­lan időre bíróilag elválasztatnak és az asszonynak hozományát, melyet illető végrehajtó bíróság előtt kimutatni kell (a tartásról önként lemondván), az alperes férfiú kiadni köteleztetik" — ol­vashatjuk a szombathelyi püspöki sz. szék ítéletében. Az ítéletet a mesteremberrel szemben a ta­nácsnak kellett érvényesíteni. 61 A tanács ítélkezett az éjszakai lármázó, csendháborító legények fölött is. A duhajkodó, a polgárok nyugalmát zavaró szabó és tislér legényeket két napi áristomra ítélték. 62 Sárvár mezőváros tanácsa intézte a mesteremberek egymásközti s a helység polgáraival felme­rülő vitás ügyeit. Richter János mészáros szerződésszegéssel vádolta Klughe Károly sárvári szap­panost. Talán érdemes idézni a korabeli dokumentumot : „844. évi szeptember hó derekán házá­hoz menvén... azzal a szándékkal, hogy... a faggyút egy évre megvásárolja, alkuba ereszked­tek, és ugyan 844. évi Sz. Mihály naptól egész 845-ikig lekötött mázsa szám megvette, mázsáját 35 váltó forintjával ezen egyezség következtében a tett szerződést tettleg is megbizonyítot­ta, mivel egész 845. évi június utoljáig el is vitte." Július—augusztus hónapban viszont kötele­zettségét nem teljesítette, s így a mészáros az összegyűlt 20 mázsa 47 font faggyúval jelentékeny kárt szenvedett. A tanács az okozott kár megtérítésére kötelezte a szappanos mestert. 63 248

Next

/
Oldalképek
Tartalom