Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 9-10. (1975-1976) (Szombathely, 1980)

Néprajz - Dömötör Ákos: Máté Ferenc mondakincséből

3. Tudod, akkor a malomba őrleni eljártak. Aztán egy hétig is oda vótak, mig rájuk került a sor. Mi is az apámmal főpakoltunk tiz zsák gabonát, hogy elmenjünk a Koháry-malomba. Este felpakoltuk a kocsikat, zsákokat a szekérre. Nagy ökrök vótak. Hajnalt harangoztak ippen. Mentünk a Nemes utcai kertek alatt. Éppen imádkoztunk idesapámmal. Egyszer csak a két ökör megáll. Se tüled, se hozzád. Csak megállt. Sehá. Na, aszongya idesapám, na Csákó, na Bimbó, na menjetek! Meg se bírtuk mozdítani a szekeret. Ott vót az öreg Póuka bácsi idesapja. Kijött, hogy mi ez. Kínlódtunk, az utcából sokan odamentek mán, de az ökrök csak nem tudtak megmozdulni a szekérrel. Evvel aztán kiáltottunk: „Jézus, segélj!" Ezt meghallotta az öreg Póuka Miska: „Nem így kell azt, öreg sógor!" — „Hát ugyan hogy, sógorom?" — „Add ide az ostort!" — „Nehát, oszt, sóugor!" Felveszi az ostorát, közibe vagdala az ökröknek, osztán elkáromkodja magát : „Istenit az anyjának! A szakramentomát!" Az ökrök egyszeribe elindultak. „így kell ezt, sóugor! Mer az Isten szavára nem mennek el, csak káromkodásra." így aztán elment az ördög. 4. Na, most osztán történt egy önönmagammal is. Én meg, kérem szépen, kinn vótam a temetei düllőben takarmányér. Rám sötétült az idő, oszt késő este lett. Egy nagybátyám, név szerint Lendvai Elek ollan nem ippen szorgalmas emberek közé tartozott, osztán későn hozott egy kocsi trágyát oda ki a mezzőre. Kocsira vág egy kapaccsal, húzta le a kocsirul a trágyát a földre. Aztán kérem, amint a lovai hátul vannak, egy óriási tűzfény fölment. Erre a lovak megbokrosodtak. Otthagyták a gazdájukat. Jöttek haza, ammeg kutyagolhatott gyalog. Mink meg, amint felment a tűzfény Jánosházán, az egész utca népe kifutott, azt nézték azt a csodálatos dolgot, amerre vonult az a csodálatos tűzcsóva, hullott belüllö ollan csillagszerű, mint mikor játszunk a csillagszórókkal. Ezt aztán nem tudtuk, mi e? Hogy mi volt? Aztán beszéltek róla komolyabb írástudó emberek. Nem üstökös vót, mer a földbű jött fő. Ki is mentünk másnap arra a helre, de nem vettünk semmit sem észre. Ez körülbelül 1906-ba, 7-be lehetett, mer akkor még nem vótam katona. Ollan suttyó legényke vótam. 5. 1890—99-es években uralkodott Savanyú Józsi. Ez nem mese, ez valóság. Ez megtörtínt. Különben Savanyú Józsi középiszkázi vuót. Enná az uraságná, Nagy Sándor uraságná bál vuót a kastélban. Aztán persze összejöttek az urak, fiatal katonatisztek, uri dámák, hölgyek, szót a zene, ment a nagy mulatság. Aztán verték a melleket : — Most gyüjjön az a Savanyú Józsi ! Erre az öreg uraság kiment. Aszongya az egyik parádés kocsissának : — Jancsi, eredj, menj el, szólj a Józsinak! — De nem tudom, hun van a Józsi. — Dehogynem tudod, hogy hol van a tanyája. Arra elment. Megjelent a Józsi, mer aszonta neki az uraság, jöjjön el. Aztán kilépett az ura232