Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 9-10. (1975-1976) (Szombathely, 1980)

Néprajz - Bárdosi János: Chernel István fertői és hansági kutatásai

Chernél 1892-es közleményéből azt is megtudhatjuk, hogy a két kerek alaprajzú kunyhó kö­zül a „hanysági" megjelölésű (11. kép) a „hanyőrzőé" volt, 27 mely a hányi csíkászéhoz „teljesen hasonló", ezért nyugodtan besorolhatjuk a csíkászkunyhók közé. A hanyőrző kunyhóját így mutatja be : „Kunyhója ott áll a sorompó mellett, a Hanyság be­járójánál s a jól felrakott szénaboglyától csak abban különbözik, hogy oldalán szűk nyilas szol­gál ajtóul s a boglya tetején kinyúló rudak végére hányt széna olyan formát ad neki, mintha feje volna ; itt egyszersmind nyilasok is vannak, a hol a füstöt a bejárónál betolakodó légjárás kira­gadja. A különös kunyhó belsejében egyedüli butor az álomszerűén rakott széna, a fekvőhely ; a tűzhely a kunyhó közepén, a fölső kinyíló alatt van, de csak a puszta földön". 28 Ugyanitt leírja a hanyőrző életkörülményeit s feladatát is: „.. .a „hanyőrző", a ki életének legnagyobb részét az elhagyatottság világában éli a természet békés ölén, távol a világ sok súrló­dásától, zajától, közönyössé válik s ellustul. Életfeladata nem áll másból, mint a „Hány" őrzésé­ből, az ő szemére van bizva az eger-erdő fája, a kövér hányi széna; ő felelős, hogy hívatlan ember ne járja ezt a mocsárbirodalmat s e tekintetben afféle rendőri szerep is osztályul jut neki." 29 Ezután a hányi csíkász életmódját, hely- és természetismeretét, stb. ecseteli a hajdani pá­kászra emlékeztetve : „Végre tisztásra értünk, egy kis buja füvű rétségre, melynek közepe táján nádas-bokros folytatásra támaszkodva állott a hányi csíkász kunyhója ; alakjára a hanyőrző la­kásához teljesen hasonló. A mint szekerünk megállott, kibujt elénk az öreg egérnek e jellemző la­kója, kit keresete ide köt, emberkerülővé tesz s kit mestersége gyakorlatában sem versenytárs, sem senki és semmi sem háborgat, legföljebb a szárazság, a hányi vizek elapadása. Alacsony, igaz magyarságát hamisítatlanul megőrzött ember ez, s jól illik napbarnitotta arczához az alig ujj­nyi karimájú perge kalap, a színehagyott aprógombos „mándli", a lobogó ing és vászon gatya, melyet munkaközben s csikászáskor jól feltűr, hogy víz ne érje. Kunyhója mellett egy kis forrá­sos vizbe állítva látjuk csikkasát, a miben kincsét, két héten át fáradságosan fogott csíkjait rejte­geti. Mert két hétig folyton munkában van, embertől, falutól messze eső hazájában; ezalatt Agyagos községi házikójára és családjára az asszony vigyáz s ő viseli gondját a majorságnak; jó­< -'. 12. kép : Hálókötőtű, halnyárs (nyárson sült hal számára) és nyeles vesszőtapogató Hegykőről. 12. Netzstricknadel, Fischspiess (zum Rösten) und bestielter Rutentaster von Hegykő 189

Next

/
Oldalképek
Tartalom