Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 7-8. (1973-1974) (Szombathely, 1979)

Néprajz - Dömötör Sándor: A Hegyhát hajdani etnográfusa (Nagy József)

SA VARIA 7—8. KÖTET A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1973—1974 A HEGYHÁT HAJDANI ETNOGRÁFUSA Nagy József 1862—1943 DÖMÖTÖR SÁNDOR „.. .porrá vált hegy a való. .. por lesz minden emberi szomorúságból, de ő suhog tovább szüntelen táj nélkül is, kiszakadva télből és nyárból, egyre magasodva..." Gondolatok Káldi János: Rábaparti elégia с kötetéből (1966) Vas megye tájegységeinek néprajzi monográfiája a jövő nagy tudományos tervéi közé tartozik ugyan, de azt mégsem állíthatjuk, hogy ezen a téren nem voltak nagyszerű kezdeményezések. A kezdetek kezdetén objektív társadalmi és történelmi okai voltak annak, hogy a legszebb szándékok sem valósulhattak meg. Azoknak a tudós férfiaknak, akik kezdeményezői voltak egyes megyei tájegységek leírásának, legfeljebb hasznos részlettanulmányai maradtak ránk, személyükről, indítékaikról, körülményeikről nagyon keveset tudunk. Vas megyei múzeumigazgatói tevékenységem során (1949—1957) sem kedveztek a társadalmi körülmények nagyobbszabású tudományos teryek készítéséhez és megvalósításához, mégis törekedtem egy Vas megyei néprajzi adattár alapjainak lerakására. ' Igen sokat gyűjtöttem és gyűjtőútjaim közben gyakran megfordultam a Hegyháton, a megye egyik legérdekesebb, legarchaikusabb tájegységében is, kutatva a látszólag eltűnt néphagyományok után. Ez az időszak sehogyan sem kedvezett a néphagyományoknak: sem virágzásuknak, sem gyűjtésüknek. A második világháború pusztításai után oly sok gondja-baja volt a falusi embereknek, hogy a legtöbb esetben csak legyintettek, ha gyermekkori emlékek, vagy régi tárgyak után faggatóztam. A Hegyháton nem is tudtam volna meg sokat, ha nem lett volna kalauzom a századfordulóról Nagy József néhány szép tanulmánya a Magyar Néprajzi Társaság folyóiratában, az Ethnographia lapjain. E közlemények olvasásakor meglepett, hogy szerzőjük milyen mély élményszerűséggel és képzettséggel ír a hegyháti nép életmódjáról, folklorisztikus emlékeiről, színes néphagyományairól. Mindazokról a néprajzi jelenségekről, amelyeknek nyomait oly nehéz volt akkoriban a helyszínen megtalálnom, Nagy József a közvetlen megfigyelés élményszerű elemeivel tarkítva számolt be. Gyakran kérdezősködtem Nagy József után: ki volt ez a jeles műveltségű, alapos helyismerettel rendelkező férfiú, hogyan került oly szoros kapcsolatba a hegyháti néppel, hogy nemcsak feljegyzett néhány hegyháti érdekességet, nemcsak leírt jól-roszszul kapott információkat, hanem sokszor részleteiben is átmentette a történeti folyamatok leírását a késő utókor számára? Nem tudta már senki, hogyan került a Hegyhátra a Hegyhát hajdani etnográfusa. 217