Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 7-8. (1973-1974) (Szombathely, 1979)

Természettudomány - Schmidt Egon: Adatok Vas megye kisemlősfaunájához baglyok táplálékvizsgálata alapján

4. Vasvár Asio otus: 1973. 4. 15. 51 db. Gyűjtő: Kiss T. Módszertani szempontból nézve a problémát, az apró emlősök bagolyköpetek segítségével történő gyűjtése és vizsgálata ma már csaknem az egész világon elterjedt és a csapdázó gyűjtések mellett mindenütt eredménnyel alkalmazzák. Lényege, hogy a baglyok köpeteiben épségben megmaradt csontok, elsősorban a koponya és az állkapcsok, illetve a fogak alapján az egyes fajok jól elkülöníthetők egymástól. Miután pedig egy-egy bagolytanyán, legyen az padlástér vagy torony, ahol a gyöngybagoly tanyázik, vagy egy olyan erdőfolt, ahol erdei fülesbaglyok gyűlnek össze télen, rendszerint nagy mennyiségű köpet gyűjthető, a kapott eredmények visszatükrözik a környék apróemlősfaunáját. A gyöngybagoly esetében a cickányok és a rágcsálók előfordulásáról és a fajok egymáshoz viszonyított mennyiségi arányairól kapunk képet, az erdei fülesbagoly köpetek anyagából elsősorban a rágcsálókra nézve kapunk adatokat. A denevérek a köpetekben csak elvétve fordulnak elő, megkerülésük csak egy-egy faunisztikai adatot jelent. Végül köszönetet kell mondanom mindazoknak, akik az anyaggyűjtés fáradságos munkájában résztvettek és ezzel e dolgozat elkészülését lehetővé tették. EREDMÉNYEK A feldolgozás során azt a módszert követtem, melyet a Békés megyében gyűjtött köpetanyag feldolgozásakor alkalmaztam (Schmidt, nyomdában). Mint ott, jelen esetben is csupán a gyöngybagoly és az erdei fülesbagoly köpetek voltak mennyiségüknél fogva kiértékelhetők (1—2. táblázat), a macskabagoly és a kuvik köpetek (3—4. táblázat) csupán faunisztikai adatokat szolgáltattak. A leghasználhatóbbak kétségkívül mindig a gyöngybagoly köpetei, melyekben a rágcsálók mellett a különböző cickanyfajok is nagy számban képviseltek. Jelen anyagban a mezei pocok mellett (55,7%) egyedül az erdei cickány százalékos értéke emelkedett 10% fölé (1. táblázat). A rovarevők és rágcsálók aránya a következő volt: Tyto alba Asio otus Insectivora 25,0% 1,0(0,8)% Rodentia 75,0 99,0% A Békés megyéből származó anyag gyöngybagoly részében a cickányok arányszáma alacsonyabb volt (17%), ami a Sorex araneusnak az alföldi jellegű területeken lényegesen ritkább előfordulásával magyarázható. Az erdei fülesbagoly köpetek összetétele, rovarevők és rágcsálók viszonylatában, a két megyében gyakorlatilag megegyező, hiszen ez a faj általában alig fog cickányokat és úgyszólván kizárólag különböző apró rágcsálókkal táplálkozik. Alábbiakban csak azokkal a fajokkal kapcsolatban teszek néhány megjegyzést, ahol ezt a gyűjtött anyag mennyisége vagy egyéb okok indokolják. A kisszámú vakond- és denevér-maradvány a köpetekben csak színezőelemet jelent és legfeljebb mint faunisztikai adat értékelhető. Erdei cickány (Sorex araneus). Az erdei cickány a hűvösebb, nedvesebb klímát kedveli, ennek megfelelően hazánkban legnagyobb mennyiségben a középhegységekben és a Dunántúl nyugati felén fordul elő, az Alföldön viszonylag ritka. Jellemző elterjedésére, hogy például a Békés megyéből származó gyöngybagoly köpetekből tíz gyűjtőhelyen mindössze kétszer került elő nagyon alacsony (2 ill. 1) példányszámban (Schmidt, nyomdában). A Vas megyei gyöngybagolyköpetekben ezzel szemben mind a kilenc gyűjtőhelyen nagyobb számban találtam erdei cickány ko73