Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 7-8. (1973-1974) (Szombathely, 1979)

Természettudomány - Uherkovich Ákos: Egyházasrádóc környékének nagylepkafaunája (Macrolepidoptera)

nagyrésze Egyházasrádócról és annak közvetlen környékéről származik (Körmendi-erdő, Körmend, Nemsem-erdő, Szentpéterfa stb.), alig 15—20 példányt gyűjtött távolabb (Révfülöp, Pacsa, Kőszeg). Gyűjtéseinek eredményeit naplóban rögzítette, ebben a bekerült példányok szerepelnek Abafi-Aigner (1907) művének sorrendjében és nevezéktanával. A naplók nélkül a gyűjtemény nem használható, ugyanis a példányoknak csak egy részén van rövidített lelőhely-megjelölés (pl. Er, Кое, Ne), egyébként csak a gyűjtési dátum szerepel rajtuk. A cédulázás adatai — néhány kivételtől eltekintve — elfogadhatók, ellentmondó adatok nem szerepelnek. így a gyűjtemény fajainak többsége részben cédulái, részben a naplófeljegyzések segítségével azonosítható, lelőhelye és gyűjtési ideje megállapítható. Csak néhány olyan fajt tartalmaz a gyűjtemény, melyek lelőhelye egyértelműen nem állapítható meg, bár ezek előfordulása is valószínű Egyházasrádóc környékén. Vörös István meghatározásai a Diurnáknál és a szövőknél általában jók voltak, viszont számos határozási hibát követett el Noctuidáknál és Geometridáknál. Utóbbi két családból számos fajt nem is tudott meghatározni. A meg nem határozott fajoknál viszont többnyire szerepelnek a lelőhelyek is a cédulákon, naplója ezekről igen bizonytalan támpontot nyújt. Tallós Pál halála előtt elkezdte a gyűjtemény átnézését és meghatározását. Több tucat példányt revideáltatott Kovács Lajossal is. További 15—20 meg nem határozott illetve tévesen határozott faj maradt a gyűjteményben, ezeket meghatároztam, a gyűjteményt átrendeztem és felvettem lelőhely-adatait. Néhány példány tönkrement, mielőtt jelenlegi helyére került, így gyűjteménye valamivel kevesebbet tartalmaz, mint amennyi az átvételkor volt benne. EGYHÁZASRÁDÓC KÖRNYÉKE NAGYLEPKEFAUNÁJÁNAK ÖKOLÓGIAI-ÁLLATFÖLDRAJZI ÉRDEKESSÉGEI Egyházasrádóc a Vasi-dombság és a Rába által feltöltött síkság határán helyezkedik el, mintegy 200 méteres tengerszintfeletti magasságban. Mint általában Vas megye klímája, az a rész is kiegyenlített hőmérsékletjárású, atlantikus jellegű. 15 kilométeres körzetben nincs 400 métert meghaladó kiemelkedés. Annál meglepőbb viszont, hogy számos olyan nagylepkefaj került elő innét, melyek korábbi ismereteink szerint a Kárpát-medencében montán fajokként voltak ismertek. Újabb gyűjtések viszont kimutatták, hogy ezek egy része csak „pszeudomontán" faj, azaz fő elterjedési területük ugyan a hegyvidékekre esik, de a számukra kedvezőbb biotópokban (elsősorban csapadékosabb, beerdősült vidékeken) síkvidékeken is élnek, különösen a Dél-Dunántúl egyes helyein (vö. Uherkovich, 1972, 1976a). A gyűjtemény 543 fajt tartalmaz Egyházasrádóc környékéről. Ezek közül legnagyobb számban az országszerte elterjedt, széles ökológiai tűréshatárú fajokat találjuk. Mellettük számos erdő-, láp-, mezofil rét-kedvelő faj van, melyek kisebb ökológiai tűrésük révén szórványosan fordulnak elő hazánkban. Az összes faj felsorolását e helyen mellőzöm, azok ugyanennek a folyóiratnak egy másik helyén, „Az Alpokalja nagylepkéinek faunisztikai alapvetése" című tanulmányomban megtalálhatók egyéb adatok mellett. Itt csak néhány, faunisztikailag érdekes fajt mutatok be : Oporinia autumnata Bkh. Első hazai példányait a Zempléni-hegységben, Pálházán gyűjtötték (Kovács 1953). A hazai fénycsapdák közül 5 nyugati csapda fogta meg az utóbbi években, továbbá a makkoshotykai (Zempléni-hegység) is. Ugyancsak előkerült a Nyírségből (Varga Z. közlése), a Kőszegi-hegységből (Rézbányai 1974) és a Dráva-síkról (Uherkovich 1972, 1975). Plemyria bicolorata Hufn. Eddig csak néhány dunántúli lelőhelye volt ismeretes (Kovács, 1953, 1956; Uherkovich 1972, 1975, 1976b). Igen ritka, égeren élő faj. 66