Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 7-8. (1973-1974) (Szombathely, 1979)
Művészettörténet - Katona Imre: Nyugat-Magyarországi kincstárak – Az Esterházyak műkincsei I.
te szórói-szóra ezt ismétli : „Egy nagy öreg »Losonczi« ezüst aranyos mosdó medenczéstül". Az 1725-ös leltár ugyan részletesebb, de nem írja, hogy kié, s hogyan került az Esterházyakhoz: „egy nagy ezüst aranyozott medencze, hozzá való nagy öregh tiszta ezüstbül való mosdójával együtt". Bár a leltárakban több aranyozott ezüst „mosdó medencze" szerepel, mégsem vitás, hogy az említett tétel alatt a Losonczy-kanna értendő. Nevét a kancsó testén körbemenő zománcozott övben olvasható felirattól nyerte: „ENGEM CHENALTATOTT LOSONCZI ANTAL 1548" és az összevont KF vagy FK betűk a készítő kolozsvári ötvös, Kőműves vagy inkább Képiró Ferenc névbetűi. A szép reneszánsz díszű tál öntött peremén antik jelenetek, közepén pedig kettős zománcozott címer: ANTONIUS LOSONCZI 1548" és BÁTOR Y CLARA 1548" körirattal. Losonczy Antal főpohárnok, a „temesvári hős" Losonczy István testvére volt és nagybátyja ennek lányának, aki nem más mint Losonczy Anna, Balassi Bálint szerelme. Mindmáig tisztázatlan, hogy került a kanna és medence az Esterházyakhoz. Elhangzott olyan feltételezés is, hogy Báthory—Forgách rokonság s a Forgách—Esterházy rokonság közötti úton juthatott Fraknóra. A kanna és a tál már 1589. március 4-én szerepel Várday Katalin azon ingóságai között, melyeket sógorától, Szokoly Miklóstól vett át : „1 öreg ezüst mosdókorsó (és nem boroskorsó !) medenczejvel egyetemben, kin az Losonczy Antal neve irva vagyon." 23 Losonczy Antal főpohárnoknak két leánya volt, Klára, akinek Homonnay Gáspárral kötött házasságából nem született gyermeke, és Dorottya, aki Várday Miklós felesége lett. Losonczy Antal tragikusan végezte életét, neje, Báthory Klára íródeákjával megfojtatta. Ingói és ingatlanai fele-fele részben Várday Miklósra és Báthory Klára György nevű bátyjának István nevű fiára szálltak. Miután neki sem lévén gyermeke, ingóit és ingatlanait testvérei, illetve ezek férjei között osztotta fel. Klára nevű húgának férje, Kata nagybátyja, Várday Mihály főpohárnok volt. Azt hihetnénk, hogy a Losonczy-korsó és medencemár 1589-ben végleg Várday Katától Báthory István kezére került viszsza, akitől előbb Thelegdi Pál — Várday Katalin első férje —, majd Nyáry Pál fia, Nyáry István és Esterházy Miklós örökölte (Nyáry Krisztina révén!) 1628-ban: „Thelegdi Pál Uramtol maratt ezüst Mű Anno, et die eodem, Palatínus Uram ü Nagh. Számára jutott az Losonczy Antaltól maratt mosdó Korso, medenczéstől, az kiben vagíon Az Mosdó korsóban Gira 43 ! /2 Az Medenczében Gira 36" Tehát a korsó — korábbi elképzeléseinkkel szemben — nem Várday Miklós útján jutott Várday Katához, illetve vejéhez, Esterházy Miklóshoz, hanem a Thelegdiek révén. Várday Miklós lánya, Kata révén szintén sok műkincshez jutottak az Esterházyak. Várday Katalin 1630-ban bekövetkezett halálával előbb férje, Nyáry Pál, majd 1635-ben veje, Nyáry Krisztina férje, Esterházy Miklós örökölte a Várdayak kisvárdai kincstárának egyéb darabjaival. 24 A gyűjteményről 1635. március 13-án felvett leltár szerint azok a tárgyak kerültek jegyzékben, melyek „néhai Báthory Istvánról, Várdai Várday Mihálytól és Nyáry Pál uraméktól ő nagyságoktól maradott palatínus Gróf Esterházy Miklós urunkra..." A Losonczy Antaltól Esterházy Miklósig terjedő rokoni láncolatban sem a Forgáchok, sem a Báthoryak nem illeszthetők bele. Az 1635-ös leltárban említett Báthory István a család ecsedi ágának utolsó sarja, s apja György (II) pedig Losonczy Antalné, Báthory Klára testvére volt. Miután Báthory Istvánnak homonnai Drugeth Ferenc leányától, Fruzsinától semmi utóda nem maradván ingói és ingatlanai Klára nevű húgára, majd ennek révén férjére, Várday Mihályra szálltak. Mivel Várday Mihálynak sem maradt utóda, Báthory István ingói és ingatlanai Várday Miklósra, majd leányára Katára, illetve ennek férjére Nyáry Pálra, tőle pedig Esterházy Miklósné, Nyáry Krisztinára szálltak. A főleg politikai pályán működő Esterházy Miklós tulajdonképpen katonai sikerrel hívta magára a figyelmet. Említettük, hogy mint újvári generális 1623-ban a Nyitra menti Érsekújvár mellett legyőzte a bányavárosokat fenyegető törököket. E diadal emlékét egy vésett feliratú zászlócsúcs őrzi: „GRÓF. EZTERHASI. MIKLÓS. VYVARI. GENERALISSAGABAN. MELL TÖRÖKÖT. BETLEN. 291
